MENÜ

 

Játék és történelem - egy napban

Fővárosi Pénzügyőr Klub

2018. június 21. 

 

Nincs nyári szünet a NYOSZ Fővárosi Pénzügyőr Klubjában: a fürdőzős napot követően szlovákiai kirándulásra indult a fáradhatatlan csapat, konkrétan Vöröskő várába és Pozsony városába.

Első állomásunk, Vöröskő várának történelme magyar királyhoz, konkrétan III. Béla királyunkhoz fűződik, aki lányának, Konstanciának hozományul adományozta a területet, amikor az Ottokár, cseh királlyal házasságra lépett. A tekintélyes méretű vár a XIII. század közepe időszakában épült, és mindannyiunk örömére külső környezete napjainkban ápolt, gondozott, belső termei, berendezései felújítottak, rendezettek. Látványosságai még inkább élvezhetők lettek volna, ha magyar feliratozás, vagy magyar idegenvezetés segítette volna elmélyülésünket a középkori magyar történekem eme szakaszával. Ennek hiányában azonban be kellett érnünk a gyönyörködéssel, illetve – magad uram, ha szolgád nincs -, a magyar nyelvű tájékoztatóban foglaltak részleges felolvasásával.

Pozsony látványosságai elé sokan kíváncsian álltak, főleg akik – mint jómagam -, még soha nem jártak ott. Attól függetlenül, hogy ma Bratislava névre hallgat, ennek a városnak a történelme is hemzseg nagy magyar történelmi személyiségeink nevétől, többek között Szent István (1002 Pannonhalmi Apátság Alapítólevelének záradéka), II. Béla király, Könyves Kálmán, III. Endre, Bethlen Gábor – és így tovább. Nem beszélve a reformkori, igen jelentős nagyságainkról, akik parlamentáris keretek között ezen a törvényhozó székhelyen, Pozsonyban kardoskodtak többek között a Budát és Pestet összekötő kőhíd építése, a magyar nyelv hivatalos használata, a Magyar Tudományos Akadémia és Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház megalapítása, vasútvonalak építése, a jobbágyfelszabadítás mellett. Tehát politikai értelemben is nagy magyar városként említhetjük, úgy, mint koronázó várost, illetve alkotmányozó, országgyűlési székhelyet.

Pozsonyban töltött időnk sajnos csak egy szűk belvárosi sétára adott lehetőséget, de látványosságokban itt sem volt hiány: kanyargós kövezett utcácskák, templomok, épületek, erkélyek, építészeti díszítőelemek, szobrok és szökőkutat vonták magukra a figyelmet, bár a női szemeket néha elcsábították az üzletek elé kiakasztott nyári ruhák, mindannyiunkat pedig az itt is feltünedező utcai zenészek látványa és dallamai. Pozsony gyönyörű, több időt érdemel, és a suttogások szerint kisebb társaságok már tervezik is, hogy vonatos kirándulás keretében, baráti körben visszalátogatnak.

Hazafelé az autóbuszon ezúttal se maradtunk játék nélkül: Netye Misi ötletére és jóvoltából három könyv talált gazdára az utasok közül, majd újabb három résztvevő befizetési kedvezményt nyert a következő kirándulás költségeiből. A sorshúzást legifjabb csapattársunk a Bogshütz-unoka, a tizenegy éves Virág végezte, aki nem először – és reméljük, nem is utoljára – vett részt kirándulásunkon.

Bár a tempó feszített volt, remélem, hogy szellemi élvezetek mellett a kánikulát és a napsütést mindenkinek sikerült enyhíteni egy pivo és/vagy a zmrzlina elfogyasztásával.

Olyan jó, hogy egy csapat vagyunk, olyan jó, hogy vannak közös élményeink, és olyan jó, hogy vannak, akik előkészítik, megszervezik közösségi életünket! Ezúttal (is) Netye Mihálynak és Csík Bálintnak köszönjük mindezt, és várjuk a következő hasonlót!

 

Szöveg: Untener Erika

Képek: dr. Balogh Györgyné Marika - Bogschützné Gados Júlia - Mátyássy Gyula

 

 

Asztali nézet