MENÜ

 

Tavaszi szél… ajándékot áraszt

 

A NAV NYOSZ tagjai, honlapunk rendszeres olvasói előtt köztudott, milyen régóta, s milyen történelmi előzményekre tekintettel tartjuk a kapcsolatot Lónya község önkormányzatával, lakosságával, iskolájával. Közös eseményeinkről, melyek egyre kiterjedtebbek, rendszeresen beszámolunk, erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest ott, és úgy segítünk, ahogy erőnkből telik.

 

A Lónyay Menyhért sírkápolna tavalyi – felújításával kapcsolatos – átadása alkalmával vált nyilvánvalóvá, mennyire elkelne a segítség a falu iskolája, tanulói felé. Az ünnepségen részt vevő nyugdíjas társaink is érzékelték, hogy bár akármennyire is panaszkodunk saját nehézségeinkről, az szinte semmi a nálunk százszor szerényebb körülmények között – mi több, súlyos nélkülözésben – élő családok, kisgyerekek napi gondjaihoz képest. Ez indította el gyűjtési akciónkat, ami kiterjedt pénzadományra, vagy fölöslegessé vált, de még jó minőségű használati tárgyakra, játékokra, ruhaneműkre. A pénzcsapok nehezen nyílnak, így a többszöri kalapozás eredményeként fél év alatt, az országos rendezvényeken is közzé téve a kérést, 55.000 forint jött össze. Ezt is megbecsüljük, köszönjük az adakozóknak.

 

Május 9-én dr. Kaizinger Tibor elnök úr vezetésével, és a Fővárosi Pénzügyőr Klub két fáradhatatlan „munkásával” Csík Bálinttal és Netye Mihállyal ismét útnak indultunk Lónyára. A PSE-től igényelt mikrobusz hátulja alaposan meg volt pakolva. Első utunk az önkormányzati hivatalba vezetett, ott kiraktuk az adomány ruházati részét, hogy egy alkalmas időben a tanítók, önkormányzati dolgozók osszák szét és tapasztalati megítélésük szerint kerüljenek a rászorulókhoz. Király Edit polgármester asszonnyal már a támogatás újabb lehetőségeit fejtegettük, miközben csatlakozott a társasághoz Pásztor Árpád alezredes, főosztályvezető a NAV aktív állományának képviseletében, illetve Borsi Béla, a záhonyi pénzügyőr nyugdíjas klub vezetője klubtársa, Alexa Ferenc társaságában.

 

Innen indultunk az iskolába, ahol aznap biztos izgatottabban folyt a tanítás, mint más napokon. A faluhoz képest hatalmas az iskolaépület, látszik, hogy valamikor népesebb seregnek adott második otthont, folyosóját, termeit festmények, gyerekrajzok, népművészeti alkotások díszítik. Csak éppen a gyerekek hiányoznak. Mindössze huszonhat, alsó tagozatos kisdiák tanul a lónyai iskola összevont két osztályában.

 

Működött a hírlánc, s ahogy meghallották lépteinket a folyosón, a gyerekek kíváncsian kukucskáltak ki a résnyire nyitott ajtón, majd Nagy Ernő tanító bácsi egy terembe terelgette őket. Az első padsorra pakoltuk az ajándékot, melynek egy részét az összegyűlt pénz adományából vásárolta Bálint és Misi. Került a készletbe kislányoknak és kisfiúknak való holmi, mese- és ismeretterjesztő könyvek, videokazetták és CD-k, luficsomag, vízipisztoly, hulahopp karika, színes ceruzák, gyurma, labdák, szivacs tenisz készlet, és sorolni se tudnánk, mi minden még. És persze több doboznyi édesség, csokoládé, cukorka. Négy értékes könyvet, oklevéllel együtt az évfolyamon legjobb eredményt elérő tanulónak ajánlottunk fel, amit majd az évzárón fognak átadni.

 

Mielőtt „rászabadítottuk” a gyerekeket az ajándékokra, dr. Kaizinger Tibor elnök úr szólt röviden a gyerekekhez és tanítóikhoz, majd együtt elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt. Ezután öröm és meghatottság volt nézni, ahogy a gyerekek, fantasztikus reakciókkal birtokba veszik a játékokat. Sokat nem is időztünk a teremben, hogy, hogy a tanítók segítségével feszélyezetlenül szétosszák, vagy közös felhasználásra az iskola tulajdonában tartsák a kapott dolgokat. Pár hasznos aprósággal – nemzeti színű zászló, nyomtatópapír -, a felnőttekre, tanítókra is gondoltunk, akik hősiesen teljesítik küldetésüket a jobb sorsra, és nagyobb létszámra érdemes intézményben.

 

Elégedetten állapítottuk meg, hogy ismét sikerült egy kis mosolyt, vidámságot varázsolni mintegy két tucatnyi, hátrányos helyzetű kisgyermek arcára.  Nem gondoljuk, hogy felhőtlen gyermekkort varázsolunk részükre, vagy megoldjuk minden gondjukat, de ha időnként kis napsütést viszünk az életükbe, tán valamivel szebbé tehetjük az életüket.

 

Szabadkozva fogadtuk el a polgármester asszony ebédmeghívását, mondván: nehogy többe kerüljön számukra a leves, mint a hús… Polgármester asszony frappáns válasszal ütötte el aggodalmunkat: szó sincs róla, ami elvész a vámon, az bejön a réven… Reméljük, így is van.

Szöveg: ue

Kép: ue, nm, csb

 

 

Asztali nézet