MENÜ

 

Vendégségben

Összevont nyugdíjas találkozót tartottak, első alkalommal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya megyei Igazgatóságán. Az adóügyi nyugdíjasok kívánságára újra a pécsi adóhivatali székház nagy tárgyalója lett a helyszín. Jócskán megtelt a terem, csak itt-ott maradt üres hely. Az igazán vendégként érkező pénzügyőr nyugdíjasok is elfoglaltak néhány asztalt.

Ahány ház, annyi szokás. Itt a hivatalos részt egyszemélyben magára vállaló Huber Éva igazgató asszony köszöntötte a nyugdíjasokat, felolvasott néhány mondatot az Idősek Napjára közzétett hivatalos iratból (korábban, a pénzügyőrségnél ezt ünnepi parancsnak hívták), bejelentette a szervezetben idén történt változást, a megyésítést, s hogy a vám- és pénzügyőrség önállóságát elveszítve adóhivatali vezetés alá került.

Szívesen hallottunk volna egy-két gondolatot a hivatali sikerekről, gondokról, az együttműködés előnyös oldaláról, ahogy ez a pénzügyőr nyugdíjasok találkozóin szokásos. Ez mintegy kifejezi a tiszteletet, az összetartozást az elődökkel, még ha nem is értenek meg minden változást az évtizedekkel korábban nyugállományba került idős kollégák. Mindig nagyra becsültem a pécsi pénzügyőr vezetők azon szép gesztusát, hogy a nyugdíjasaikkal való találkozás alkalmával – egyedüliként az országban – egyenruhát öltenek. Miként a vám- és pénzügyőrséget képviselő Szilovics István alezredes főosztályvezető (vám) és Bukovics János alezredes főosztályvezető (jövedék) is tették, akik nem szólaltak fel, s ahogy nekem sem volt módom átadni a Szövetség elnökségének üdvözletét a baranyai nyugdíjasoknak, és elmondani, hogy van már összekötőjük a hivatalban. Varga Imre régiófelelős aznap Kaposvárra utazott, mivel Somogyban is épp akkor tartották a találkozót, így ezen nem tudott itt jelen lenni.

Az elmaradt beszédekért kétségkívül szép kárpótlást kapott a hallgatóság a Pécsi Komikonok amatőr színjátszócsoport humoros jelenetét végigkacagva. Az együttes tehetséges tagjai az adóhivatal munkatársaiból verbuválódtak, és megfelelő egyeztetéssel szívesen vállalnak vendégszerepést, mint azt megtudtuk az igazgató asszonytól.

Szép gondolat, hogy nyugdíjasaink csiszolódjanak, szokjanak össze az ilyen közös rendezvény alkalmával, de... Történetesen olyan asztalnál foglaltam helyet, ahol csak APEH-nyugdíjasok ültek. A mellettem egyedül lévő hölgy szótlanul ült, míg valamilyen témát keresve beszélgetésbe nem elegyedtünk. Velünk szemben két közeli ismerős társalgott régi kollégákról, munkahelyi esetekről, tehát az ő közös múltjukról. Ebéd után mindhárman hamarosan elvonultak. Az asztal végén ülő férfitársaság viszont remekül érezte magát, jókat beszélgettek, elborozgattak, sokáig ott maradtak. Miként a pénzügyőr nyugdíjasok is, akik igyekeztek egymás mellett helyet foglalni, s jól érezni magukat.

Ezalatt nagy kivetítőn régebbi fotókat nézegethettek a jelenlévők. Természetesen adóhivatali találkozókról, hiszen valójában ők vannak itthon ezen a helyszínen. Minden bizonnyal kellemes meglepetést jelentett volna a pénzügyőröknek, ha róluk is megjelenik néhány fotó, vegyesen, keverve, ahogy jelenleg vagyunk. Kitűnő vendéglátásban volt részünk, s bízunk benne, hogy a figyelmesség minden apróságnak tűnő dologra kiterjed majd a jövőben.

 

B.G.J.

 

 

 

Asztali nézet