MENÜ

 

Ismerős arcok Kecskeméten

 

Amíg a tompai határátkelő épületében tarthatták éves találkozójukat a Bács-Kiskun megyei pénzügyőr nyugdíjasok, addig sokkal többen tudtak részt venni rajta. A sokféle változás következtében most Kecskemétre kell utazniuk, hogy eleget tegyenek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megyei igazgatósága meghívásának. A megyeközpontban vagy annak környékén élők így könnyebb helyzetbe kerültek, míg a többi kollégát Kelebiáról, Bajáról, Hercegszántóról, Tompáról, Mélykútról szállítja ide az a két mikrobusz, amit nem kis utánajárással végül mégiscsak szolgálatba állítottak az illetékesek. (Alapvető változás, hogy a hivatali járművek felett jelenleg nem a megyei igazgatóságok diszponálnak, hanem a GEI-nek nevezett, régiós rendszerben működő ellátó szolgálat.)

Az így összegyűlt nyugdíjasok türelmesen vártak, amíg – feltehetően hivatali elfoglaltság miatt -  némi késlekedéssel megjelent az igazgatóság vezérkarából Benda Ferencné igazgató asszony, Gombár Gábor ezredes, vám- és pénzügyőri szakmai igazgatóhelyettes és Csóré Zoltán ezredes, határügyi igazgatóhelyettes. Az üdvözlés és a szakmai tájékoztató után Horváth Zoltán régiófelelős, Csapó Imre kecskeméti klubvezető szólt a nyugdíjas klubok működéséről, a nyugdíjas szövetség munkájáról. Az elnökség képviseletében jómagam is megosztottam néhány gondolatot a hallgatósággal.

Itt került sor a kerek évfordulósok, így többek között a hamarosan kilencvenedik életévét átlépő Neszt Ottó köszöntésre is. Csodálatra méltó szellemi frissesség, remek humor, mosolygós, barátságos stílus jellemzi őt. Ottó bácsi úgy gondolja, hogy a sok olvasás tartja fiatalon gondolkodását.

Megismerhettem Szabó Tündét, aki plusz feladatként megkapta a nyugdíjasokkal való törődés nemes feladatát, mint frissen kijelölt megyei összekötő. Kiderült, hogy nagyon sok nyugdíjast ismer még aktív korukból, hiszen a vám- és pénzügyőrségnél eltöltött évtizedek erre lehetőséget adtak. Sőt, mi több, éppen Csapó Imre vette fel a testületbe annak idején. Az alap tehát megvan, idővel pedig majd belejön a tennivalókba. Gondolom, az elnökség is megfelelő segítséget ad hamarosan az összekötői hálózat tagjainak.

A nyugdíjas találkozók résztvevői közül a többség valamelyik klubnak a tagja. Róluk tehát tudunk, ismerjük, számon tartjuk őket. Vannak azonban olyanok, akik nem tartják a kapcsolatot volt munkatársaikkal, így, ha például elköltöznek a régi lakcímükről, elvesznek a számunkra. Nem lehet utolérni őket a találkozóra invitáló meghívóval, s ha netán időközben elhunynának, arról legfeljebb úgy szerezhetünk tudomást, ha a posta visszaküldi a levelet. Hogy ezen az összekötők képesek lesznek-e változtatni, arról sejtelmem sincs.

 

Kép és szöveg: Gados Júlia

 

 

Asztali nézet