MENÜ

 

Régimódi történet – újrahangolva

 

December első napjaiban megtörtént a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fővárosi szervei nyugdíjasainak évzáró összejövetele. A pasaréti sportklub három nap alatt mintegy ötszáz vendéget szolgált ki – köszönet érte a személyzetnek. S hogy az eseményt a NAV aktív vezetői is fontosnak tartják, jelzi, hogy Kosztyu János igazgató köszöntötte a résztvevőket, s tolmácsolta dr. Sors László, a NAV vezetője, valamint Polcz Attila pénzügyőr dandártábornok, rendészeti szakfőigazgató üdvözletét és jókívánságait. Rövid, de tartalmas beszédében – melyet találóan „a változások idejének” nevezett -, felvázolta a NAV közelmúltbéli fontosabb történéseit, nem kerülve el a személyi változásokat sem. Kitért az évek óta fennálló létszámstopra, melynek – többek közt – egyenes következménye a nyugdíjasok által siratott Mátyás utcai objektum pillanatnyi zárva tartása, személyzet híján.

 

Ezután dr. Kaizinger Tibor, a NYOSZ elnöke kért szót, aki – nem szemrehányásként, sőt dicséretként hangsúlyozom: ismét a kályhától kezdte szövetségünk értelmét és hasznát. A NAV aktív létszáma tizennyolcezer körül mozog, nyugdíjasainak száma pedig mintegy tízezer. Nagy tisztesség a NAV részéről, és a hagyomány része a szövetség anyagi és elvi pártfogása, illetve az is a támogatás egyik formája – mondta az elnök -, hogy ma itt lehetünk. A népes nyugállományú létszámból mindössze 2350 fő működik szervezett formában, országszerte negyvenhat nyugdíjas klubban. Ismét hangoztatta a tagtoborzás fontosságát, ehhez bátorításként bemutatta a Fővárosi és a Dunakanyar Klub jelen lévő vezetőit. Elnök úr beszámolt a Lónya községgel fenntartott jó kapcsolatról – a Lónyay Menyhért, egykori pénzügyminiszterünk sírkápolnájának felújítása révén -, illetve ismét kihirdette, hogy a NYOSZ támogatja a lónyai általános iskola tanulóit, hol könyv-, hol játék adománnyal, vagy a leghasznosabbal, pénzbeli segítséggel. Gyűjtési céllal szem elé is helyeztek egy üvegkancsót, ezúttal abba vártuk a csörgő érméket és színes bankókat. Az adományt a későbbiekben az elnökség delegációja adja majd át az iskolának, amiről természetesen beszámolunk.

 

Ezen a napon százötven vendég fogyasztott el egy finom, három fogásos ebédet. Az összegyűlt adomány 20 000 Ft. Az egy héttel ezelőtt lezajlott műveltségi vetélkedőn is elhangzott ugyanez a felhívás, ott 28 990 Ft jött össze, így jelenleg összesen 48 990 Ft vár a jobb sorsra érdemes lónyai kisiskolások körülményeinek javítására.

 

A NAV Humánpolitikai Főosztályáról Magyar Melinda alezredes, osztályvezető asszonyt delegálták a találkozóra, aki igen eredeti és barátságos szavakkal köszöntött bennünket, majd elmesélt egy – szavaival élve – napi színest.

„A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Vám- és Pénzügyőr Tanszékére felvettünk ötven főt, akik öthetes nappali kiképzésre vonultak be az intézménybe. Két hét múlva a „társulat” huszonhat százaléka leszerelt. Namármost, ezt a humánpolitikai vonalnak igen komolyan kell venni, vajon mi lehet az ok? Nem fogják elhinni, kedves kollégák: a leszerelés magyarázataként a hallgatók előadták, hogy: nem mehetnek ki moziba, nem használhatják ez idő alatt a Facebook-ot, „nem tudja magát elképzelni hosszú távon rendőrnek” (???), illetve, hogy az anyukáját nem engedték be a kollégiumba, hogy kitakarítsa a szobáját. És miután alaposabban tanulmányozta az ösztöndíj szerződést, felháborítónak tartja, hogy diplomaszerzést követően nyolc évre ideláncolnák őket a NAV-hoz… Skandalum!”

 

Az obsitos fináncok csaknem sokkot kaptak a történettől, bár inkább torkollott kényszeres nevetésbe a reagálás, mint csodálkozásba. Ezt a szálat itt gyorsan el is vágjuk, jobban járunk, ha nem kommentáljuk…

 

Ami a találkozó hangulatát illeti szokásosan kellemes volt. Újra előkerültek olyanok, akik évi egyszer, menetrendszerűen kizárólag ezen a vendéglátáson jelennek meg – nagyon örülünk nekik, és invitáljuk őket más alkalmakra is. Egyre több résztvevő kísérője már a görbebot – nekik még nagyobb tisztelet jár, amiért eltörekedtek a rendezvényre! Olyan kollégával is találkoztunk, aki nemrég vesztette el házastársát, de családja és munkatársai unszolására erőt merített a megjelenésre. Vele őszintén együtt érzünk, s kívánjuk, találjon vigaszt a jövőben valamelyik klubunk társaságában. Új arcokat is felfedezhettünk, és nagy örömömre szolgált, hogy egyikük már a belépési nyilatkozatot töltögette.  Isten hozott újra itthon, a barátaid körében!

 

Szükségesek ezek az ünnepi pillanatok. Mindenkinek köszönjük a részvételt, s ahogy szónokainktól elhangzott, de búcsúzáskor, szűkebb körben szinte mindenkitől: áldott békés karácsonyt kívánunk valamennyi pénzügyőr nyugdíjas társunknak!

U.E.

 

Éltető hagyomány - Bogschützné Gados Júlia írása ⇒

 

 

Asztali nézet