MENÜ

 

Egy testület élete

 

„Színezd újra, színezd újra, az életet, ha megfakulna, s ha az égbolt beborulna, ne menekülj, csak színezd újra…”

 

Túl vagyunk az idei finánctalálkozón is. Félreértés ne essék, ez a tőmondat korántsem elhessegető „végre vége” hangulatot akar sugallni, épp ellenkezőleg: önkéntelen és folyamatos bizonyítási kényszere annak, mennyire meg tudunk újulni, mennyire bennünk él a megfelelés, teljesítés, önérzet büszkesége. Még így idősen, nyugdíjasan, jóval a hivatásos szolgálaton kívül is.

 

A helyszín ezúttal is a pasaréti sportklub emeleti étterme volt, amelynek egyik sarkába – új ötletként – rövid időre beköltözött a pénzügyőr tánczenekar, akik jó ízléssel válogatott nosztalgikus zenével egykettőre kedvet csináltak a parkett ördögeinek egy kis testmozgásra.

 

Dr. Balogh György házigazdaként köszöntötte a megjelenteket, majd a NYOSZ – igazoltan - távol lévő elnöke, dr. Kaizinger Tibor üzenetét és köszöntőjét tolmácsolta Netye Mihály elnökségi tag. Mintha csak megjött volna a hozzászólók kedve, Csík Bálint, a Fővárosi Pénzügyőr Klub vezetője kért szót, és olyan hírt közölt, amitől viszont mindannyiunknak elment a kedve. Tudniillik: hosszú évtizedek megszokott fészkét, a Mátyás utcai klub-éttermet - amely egyébként hosszú ideje lélegeztető gépen volt már -, véglegesen bezárták. Itt állunk a jól ismert jelszó, „A HÓNAP UTOLSÓ KEDDJE” előtt, és tán soha többé nem tehetjük be a lábunkat a Vám- és Pénzügyőrség tulajdonát képező ódon intézménybe. Isten veled étterem, klubdélutánok, kocsonya- és lekvárversenyek, élethosszig alkotva kiállítások… Isten veled belvárosi pénzügyőr klub!

 

Ám – a régi mondás szerint: ha egy ajtóra lakat kerül, száz másik megnyílik helyette! Csík Bálint tájékoztatása szerint a jövő klubfoglalkozásait a NAV KEKI Pasaréti Sportklubjában fogjuk megtartani a szokott utolsó havi keddi napokon. Ezúttal is kérjük nyugdíjas társainkat, ne riadjanak vissza a távolságtól, hiszen ami az egyiknek közel van, az a másiknak távol. És talán most már azt is jobban át tudjuk érezni, milyen lehet hajlott korban, fájós lábbal, esetleg betegesen ellátogatni egy vidéki megyeszékhelyre a környékbeli nyugdíjas pénzügyőröknek, csak azért, hogy lássák egymást, hogy szót váltsanak. Úgy hogy talpra pénzügyőr, szokjuk meg és lakjuk be a pasaréti éttermet – tán még jobban is járunk, hiszen itt legalább rendelkezésre áll friss étel- és finom italválaszték. Másrészt pedig tán elkezdhetjük a klubfoglalkozások korábbi időpontra hozatalát a praktikum jegyében.

 

Az előbb említett Mátyás utcai „zár alá vétel” Tánczos Imre, örök ötletgazdánk fejében új ihletet teremtett: kéri – és ezúton megerősítjük, közreadjuk javaslatát -, hogy akinek bármi tárgyi emléke, irata, fotója van a hajdan szigorúan zárt körű tiszti klubról, története a laktanyaépület programjairól - nőnap, elismerés átvétele, Mikulás est, nemzeti ünnep, vagy bármilyen személyes élmény -, az küldje be, írja meg történetét a NAV NYOSZ részére. Még nem tudjuk hogyan, de feldolgozzuk és közreadjuk, hogy méltó emléket állítsunk az évszázados laktanyaépület sorsának, történelmének.

 

Szerénytelen leszek: a finánctalálkozó tán legmeghatóbb perceit egy 1993-ban készült promóciós film levetítése okozta. A film az Egy testület élete címet viseli, és ezzel próbáltuk újraszínezni múltunkat, hivatásunk gyönyörű pillanatait. A felvétel 1993-ban készült és felkészülésünk során hiába túrtuk fel érte a múzeumot, a megoldást egy magánkézben, Kardics Antal birtokában lévő VHS videokazetta jelentette. Kicsit megviselt volt már a minősége, de DVD-re mentve élvezetes látnivalókat kínált. Furcsa volt újra látni a régi egyenruhákat, okmányokat, hogy egykor „határ volt a határ”, és furcsa volt látni, hogy a köztünk lévőknek hajdan fekete és sűrű volt a haja, fess volt az uniformisban, s a Hévízen nyaraló pénzügyőr család (Gárdon György) kisebbik gyermeke, a filmbéli szőke csurkás kis fruska lány (Gárdon Barbara) már több, mint egy évtizede szülei nyomdokaiba lépett, és pénzügyőrként szolgálja a hazát. Nagyobb döbbenetet okoztak azok a filmkockák, amelyeken olyan kollégáink szólaltak meg akik már az égi határokon teljesítenek szolgálatot. Biztosan ott is határozottan, fegyelmezetten és sikeresen. Isten nyugosztalja őket! Ámulva néztük a képeket, múltunkat, újra átéltük szolgálatunkat, élményeinket. Nem túlzok, ha azt mondom, kicsit mindenki meghatódott a film láttán.

 

Szóval valami értelme csak van ennek a találkozónak! Ha más nem, akkor annyi, hogy hivatásunk révén újra összeér fiatalságunk, múltunk, cinkosságunk. Ami pedig nem kevés! Innen bíztatlak benneteket, gyertek, vigyázzuk és őrizzük múltunk dicsőségét és emlékeit, ameddig tehetjük, és ameddig csak élünk! Mivel a kronológia elvitte a beszámolómat, a hangulatról és a résztvevőkről szolgáljon továbbra is Bicsák Adorján kiváló videó összeállítása.

ue

A találkozó videója ⇒

 

Arc és pillanatképek Netye Mihály szemével ⇒

 

 

Asztali nézet