MENÜ

A Vám- és Pénzügyőri Iskola múltjából

(Megjelent: 2014. december 17.)

Czikora András elnök úr fényképei és emlékei között keresgélt, ezt most megosztotta a kedves honlapolvasókkal is.

Indul az alapfokú szaktanfolyam »»»»

Parancsnokváltás »»»»

Az iskola kollégiumának megnyitása


 

Már történelem. Múltunk egy napja.

(Megjelent: 2014. december 12.)

 MEGTEKINTÉS »»»»


 

 Testületi múltunk (nagyon) kis része, képekben

(Megjelent: 2014. december 10.)

A képet beküldte: BIRCSÁK Adorján, VPOP Klub

 MEGTEKINTÉS »»»»


 

 Vám- és Pénzügyőri Iskola

Alapfokú Szaktanfolyam

1977. április 25-től, november 11-ig

(Megjelent: 2014. december 10.)

 

A képet beküldte: KOVÁCS László, Budapesti Pénzügyőr Klub

MEGTEKINTÉS »»»»


 

Nagykőrösi híradás 1860 - 1861-ből

(Megjelent: 2014. augusztus 15.)

 

Tisztelt Olvasók!

 

És megint nem Tánczos Imre által közzétett felhívásnak megfelelően cselekszem - talán majd egyszer, ha lesz előttem több „úttörő”.

Az interneten is olvasható az alábbi ismertető rólunk, fináncokról, úgy gondoltam, hogy nem kár, ha ezt a nagykőrösi híradást is megismerjük, hiszen Pénzügyőrökről szól. Ilyen is volt!

(netyem)

 

1860. december 2-án véres népzavargás tört ki a településen. Hatszáz nagykőrösi megrohamozta a pénzügyőrségi kaszárnyát, betörte az ajtókat és ablakokat, megverte a pénzügyőröket, leszedte a császári sasokat a hivatali épületekről és beverte a helyben lakó zsidók ablakait. A lázongást a dohányárusítás szabályainak betartatása váltotta ki, a pénzügyőrök tiltott dohányárusításért két embert letartóztattak. A dohány ti. jövedéki termék volt, a dohánytermelők nem árusíthatták szabadon, a piacokon a dohányleveleket. A zavargás utáni hetekben a pénzügyőrök elkerülték a városi piacot, a nép "vérszemet kapott" és újból elkezdték a dohányleveleket árulni. 1861. január 5-én a városháza előtti téren összegyűlt nép megrohamozta városházát, meghúzták a református templom vészharangját és követelték a fináncok kiadatását. A városháza egyik szobájába beszorított pénzügyőröket az időközben megérkező katonaság szabadította ki. Az elvonuló fináncokat és katonákat a házak mentén fejszés és vasvillás, nagy részben azonban fegyvertelen tömeg kísérte, zúgva és zsibongva.  A tiszt erre felbőszült és kiadta a tűzparancsot. A nap végére több halott és sebesült maradt a városban.”

 

(Megjegyzés: A zavargásról részletesen Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849-1867. című könyvében olvashatsz).


 

 

 A „túláti”és „odaáti” elnevezésű területek vám-és pénzügyőrségéről

(Megjelent: 2014. július 26.)

 

Tisztelt Olvasó!

Tudom, hogy Tánczos Imre felhívása, amely a pénzügyőr múltunk, az emlékeink megörökítésére szólít fel, nem az ehhez hasonló „dolgozat” részbeni közlésére vonatkozik. De, hátha ezzel tudok segíteni egy-két „visszaemlékezőnek”, annak, aki még szolgált is, vagy netán birtokában van egy - két emléktárgy is, amely még „mesélni” is tudna. Az írásban említett személynevek örököseik, a helységnevek „volt” pénzügyőrei vajon nem lehetnének „új adatközlők”?

Megjegyzés: Talán a megye krónikása nem veszi rossz néven, amiért a „múltunkat is tartalmazó” kutatásainak egyes részeit a honlapunkon előtárom.

(netyem)

Idézetek Dr. Koczó József: A nagy változások kora című írásából

(Megjelent 2012. októberi Börzsönyi Helikon című lapban)

„A trianoni békediktátum kettészakította a történelmi Hont vármegyét. Az Ipoly jobb partján elhelyezkedő magyar falvak és a Csata – Ipolyság vasútvonal által érintett települések a Cseh - Szlovák Köztársaság fennhatósága alá kerültek. Ott ezt a változást „államfordulat”-ként emlegetik. Talán ettől az időtől nevezik a Csonka-Magyarország Ipoly melletti részét „túláti”-nak, míg az Ipoly bal partján élők őket „odaáti”- aknak.

1.)   Az államhatár megvonása után az eltérő gazdasági lehetőségek, a nincstelenség, a megélhetés kényszere felvirágoztatta a csempészetet. Ipolyszakállos krónikása leírja: Magyarországra a cukor, később a ruhanemű vált fontos csempészáruvá, míg a cseh oldalra a bor és a dohány. Az alkalmi és a hivatásos csempészet a 30-as években is virágzott. Ebben az időben a búza és a szesz vált Magyarországról Csehszlovákiába keresett csempészcikké.

2.)   „Szalka és Letkés között a gázló helyén 1870 – 1890 között épült meg a két települést összekötő híd, mely Trianon után a határátkelés célját is szolgálta. A kettős birtokosoknak kiadott igazolvánnyal itt lehetett átmenni. A háború végén a hidat felrobbantották, a határt pedig lezárták. (Raj László adatközlő szerint.)”

3.)   „Hídvégi adatközlőim – idős Pálinkás Tibor és Abelovszky Ferenc – említették a kettősbirtokossággal, a határkerületben lakó azon birtokosok, kiknek a határvonalon túl is vannak ingatlanjaik, továbbá ezek munkásai, határátlépési igazolvánnyal közlekedhetnek. A vámlaktanyánál átvizsgálták a szekereket, úgy mehettek át a hídon.”

4.)   A csehek az Ipoly közepén megjelölték a „trianoni” határt. Háttérben (a kép helye) a szobi vasúti híd, Ipolyszakálloson csak határszéli forgalomban lehetett átlépni a határt, mégpedig a birtokosok és bérlők piros táblájú, munkásaik pedig kék táblájú fényképes, mindkét állam vámőrsége részéről is láttamozott igazolványokkal. Az igazolványok egy gazdasági évre szóltak, a járási hivatal által évente megújítva.

5.) „A Ladányi-féle megyemonográfiában Drégelypalánk vámhivataláról, Kemence vámőrségéről, Vámosmikola 1919-tõl fennálló … mellékvámhivataláról, valamint Szob fővámhivataláról is olvashatunk.”

-   Dobrovolni Antal följegyezte, hogy 1922 nyarán végezték el az Ipoly mentén az országhatárt kitűző mérnöki munkálatokat. A trianoni békediktátum után a határ mindkét oldalán határőrlaktanyák, vámkaszárnyák és vámházak épültek.

-     Vámellenőrzésre a határátkelőhelyeken: Szobon, Letkésen és Parassapusztán került sor.

6.)  Vámosmikolára az első világháború után vezényeltek katonaságot a határ biztosítására. Az első alakulat 1920-ban érkezett, magánházaknál helyezték el őket. 1922-ben felépült a laktanya a vámőrkatonaság elhelyezésére. Innét több határátlépő-helyhez adtak szolgálatot és portyázó járőrt. A határőrség létrehozásával egyidejűleg vámhivatalt is felállítottak a községben. A kettősbirtokosság miatt és az ötnapos igazolványokkal ugyanis megemelkedett a határforgalom. Az igazolványokat a főszolgabírói hivatal állította ki. A vámhivatal eleinte Groszmann Márk, majd a Pásztói úton Hellner Imre házában kapott elhelyezést. 1939-ig működött, első vámtisztjét Piroska Árpádnak hívták.

„Az államfordulat után nagy, emeletes vám- és pénzügyőrségi laktanya épült Pásztón, az Ipoly-híd mellett. A híd is újjáépült, megfelelve a forgalmas vámút követelményeinek.” (ZALABAI, 1985. 32-40. o.).

7.)   „A cseh-szolgálatról: Határszéli pénzügyőri szakasz 1920 óta működött Szakálloson. A pénzügyőrség az ipolysági vámhivatal pásztói kirendeltsége alá tartozott, s személyzete 10-15 fõ között váltakozott. A pénzügyőrség az Ipoly-hídnál álló szolgálatot látott el a határátlépések felügyeletére, és mozgó őrszolgálatot is teljesített. A pénzügyőr laktanya 1927-ben épült, addig a fináncok – akik jórészt családos emberek voltak – kvártélyon laktak a faluban. A fináncok szinte kizárólag szláv anyanyelvűek, itteni működésük során viszont jól megtanultak magyarul, tolmács nélkül is tudtak érintkezni a helyiekkel.” (DOBROVOLNI, 1935. 268-269. o.)”

 


 

 

Az Ojtoz-i múltunkról

 (Megjelent: 2014. június 28.)

 

Ojtoz (Erdély) a Háromszéki térségnek és Moldva között húzódó hegységnek, a Sósmező és Ojtoz települések közötti völgyszoros. A Kárpátok délkeleti átjárója. (Mj. aki még nem járt erre, annak ajánlom ezt a gyönyörű vidéket!)

Olvasom Sylveszter Lajos: Ojtoz völgye a hadak útján című könyvét. A könyv közepénél tartva a  „tantusz„ is leesik, rájövök, hogy a könyv szereplői, illetve a visszaemlékezők az I. és a II. világháborúban, a Székely hadtesthez tartozó és itt harcolók, a valamikori katonaviseltek gyermekei, egy-egy mondat erejéig a fináncokról is emlékeznek.

A régen felszámolt pénzügyőr (vámos) szolgálati helyről, a valamikori ott létről szolgáltatnak bizonyságot. Így legyen szabad idéznem a könyv azon mondatait (részmondatokat) melyek a régmúltunkkal kapcsolatosak:

  • ".... A fináncok őrizték az utakat, s az ösvényeket. … Kétág-tól van egy patak, úgy hívják: Fináncok pataka ……, ott megütöttek kettő, vagy három fináncot a sót hordó emberek. (Mj. vagy csempészték?). Ezért nevezték el róluk a patakot.";
  • ".... az épület volt a vámház …….egészen 1914.-ig.” (Mj. a könyvben megtalálható a vámház épületének a képe);
  • ".... a legrégebbi ojtozi épülete - volt lakás, majd vámház és a háború alatt korház, most Sapard-támogatással újraépítik.” (Mj. panzió lesz);
  • "... a sósmezői Vámnál több mint ötszáz alkalmazott volt.” (Mj: a határt védő katonaság és az úgymond vámolásnál dolgozó civilekkel);
  • "... még most is van a magyar temetőben olyan sír, amelynek felirata: Magyar Királyi Beléptető Főellenőr.” (Mj. Sajnos kb. két éve megrongálták a feliratot. Ha legközelebb arra visz az utunk, örökítsük meg a házat és a sírokat!).

És most ismét kérdem, talán már csak magamtól: Kézben foghatunk-e valahára egy olyan könyvet, gyűjteményt, amelyben megtaláljuk a teljes múltúnkat, a visszaemlékezéseket, a „testületnek” körültekintően összegyűjtött  és leírt történetét?

                                                                                                         (netyem)


 

 Régi idők borkészlet felvétele

 Egy érdekes riport  Maszlag István nyugalmazott pénzügyőr őrnaggyal

(Megjelent: 2014. június 23.)

 

Pista Bátyám!

Te már abban az időben is szolgáltál, amikor a borkészletek nyilvántartása a Pénzügyőrség hatáskörébe tartozott.

Ez így van!

Beszélnél erről egy kicsit bővebben?

Amire még visszaemlékszem arról szívesen beszélek. Mielőtt a borkészletfelvételről szólnék rövid bevezetőt szeretnék erről elmondani.

Kezdeném.

Az 1970-es évek elejéig a borok nyilvántartása a Pénzügyőrség hatáskörébe tartozott.

Ide tartozott: éspedig

 - borkészletfelvétel

 - negyedévi borelszámolás

 - a borforgalmi adó beszedése (az elfogyasztott bor arányában)

 - végelszámolás

Minden bortermelőről szigorú számadású borszemleívet kellett kiállítani.

Ősszel a termelők bejelentették mennyi volt, illetve lett a must mennyiségük. A szüret befejezését követő 6 napon belül voltak kötelesek a bejelentést  megtenni.

A termelés bejelentéséhez szükséges nyomtatványt a Pénzügyőri Szakaszokon lehetett beszerezni. A bejelentő lapokat a termelő töltötte ki értelem szerűen. Aki nem tudta kitölteni annak segített egy jó írású kívülálló személy. Ez nem volt kötelező, de nem is ellenezték felsőbb szervek. A kitöltött szüreti bejelentőket a termelők leadták a szakaszon. Ezeket a bejelentőket a boros Írnok iktatásszerűen behelyezte a termelők szemleívébe. Én abban az időben a Jánoshalmi Pénzügyőri Szakaszon teljesítettem szolgálatot, ahol 9000 bortermelő volt. Később amikor centralizálták a szakaszokat ide csatolták Császártöltést és így lett összesen 12000 bortermelőnk. E rövid bevezetőt azért mondtam el, hogy érthetőbb legyen a borkészlet felvétele és nyilvántartása, adóztatása.

Ezek után nagyon izgat a kérdés Kedves Pista Bátyám, hogyan zajlott a folyamat?

Mivel a Mi illetékességi területünkön nagyon magas volt a bortermelők száma, így más szakaszokról vezényeltek kollégákat a Jánoshalmára is.

Évenként 8-10 fő vezényeltünk volt készletfelvétel idején. Erre azért volt szükség véleményem szerint, hogy hamarabb befejezzük a készletek nyilvántartásba vételét. Mert amit felvettünk az már az adó tárgyát képezte, és boradót kellett utána fizetni, mégpedig literenként (abban az időben) 4 Ft-ot.

Amit a készletfelvételig elfogyasztott a termelő az kiesett az adózás alól. A gyors készletfelvétel népgazdasági érdek is volt. A jövedéki adóra abban az időben is nagy szüksége volt az államnak. Kezdődött a borkészlet felvétel.

Megérkeztek, a vezényeltek különböző szakaszokról.  Célirányos oktatás előzte meg a nagy munkát.  A parancsnok helyettes beadta a jelentést a parancsnoknak. A parancsnok üdvözölte a vezényelteket, lekezelt mindenkivel. Megkérdezte ki honnan jött, ki a főnöke. Rövid tájékoztatást adott, majd következett az íráspróba, átszámítási táblázat használata, példák kidolgozása stb.

Elvtársak!

Az íráspróbára azért van szükség, hogy meglássuk ki hogyan ír.

A készletfelvétel adatait kézzel kell beírni a borszemleívbe, tisztán olvashatóan.

A számítási feladatokra azért van szükség, hogy lássuk ki hogyan ért a hordómérő táblázat használatához, hogyan tudja kiszámítani mennyi bor van a boroshordókban. A parancsnok helyettes vagy a boros írnok kiosztotta a példákat.

Elvtársak!

Két órát adok a feladat kidolgozásához. Puskázás vagy szomszéddal való megbeszélés tilos!

A két óra elteltével következett a feladványok értékelése. Hozzávetőleg 60-70% -nak sikerült kevés hibával megoldani. Akinek hibás volt a feladványa, újat kapott és be kellett mutatni. Az írásokkal volt a legtöbb probléma. A parancsnok mondta ilyen macskakaparással nem lehet hivatalos iratokba írni. Több kollégát utasított egy-egy újságcikk lemásolására és azután be kellett mutatni.

Mikor valamennyire összejött minden kezdődhetett volna a készletfelvétel. Viszont mielőtt indult volna a járőr következett egy kerékpár szemle.

A kerékpár fontos munkaeszköze volt a Pénzügyőrnek. Különösen a vidéki szakaszokon. Mindennapi munkáját kerékpárral végezte, úgy napi 80-100km- is le kellett tekerni. Sőt a pénzügyőr évi minősítésében is mindig szerepelt a kerékpár. A minősítőnek le kellett írni, hogy például jó fizikumú, bírja a kerékpározást. Ezért a kerékpároknak üzemképesnek kellett lenni. A parancsnok végignézte a kerékpárokat. Az egyik vezényelt jelentette, hogy nem hozott kerékpárt, és nem is tud kerékpározni.

Mi az, hogy nem tud, majd itt megtanul, vagy egy fenyítés kíséretében visszamegy az állomáshelyére. Ilyen esetben a parancsnok megbízott valakit a kerékpározás megtanítására. Akit megbízott szolgálati jegyen jelentette hogyan halad. A helyi szakasz kollégái megsajnálták és ráfogták, hogy nekifutással már fel tud szállni. A repülőtéren volt a gyakorlat ott tanult, sajnáltuk az idős kollégát mert már egy év múlva ment nyugdíjba.

Indult a készletfelvétel! Parancsnoki eligazítással!

Kérem az elvtársakat a pontos munkára. Munkájukat ellenőrizni fogjuk. Vegyék tudomásul,hogy engem nem lehet átverni, mert az isten tévedhet de N. Lajos hadnagy az nem téved. Megtörtént a bor készletfelvétel úgy karácsony tájékára.

Pista Bátyám, hallottam, hogy hivatalból szigorúan kellett foglalkoznia rejtett borok felderítésével. Beszélnél erről is egy kicsit?

A készletfelvétel idején el voltunk látva fém szúróbottal. Azt mindenkinek kellett vinni a kerékpáron. A készletfelvételt végző járőr a gyanús helyeket végig szurkálta, volt amikor sikerült találni eldugott bort. Alkalmanként a parancsnok ellenőrizte bevonuláskor a szúróbotokat. Akinek a szúróbotja rozsdás volt megjegyezte az ellenőrzést végző. Magának azért kevés a rejtett bor felderítése, mert nem használja a szúró botot. A felderítés versenyszerűvé alakult. Aki jó eredményt ért el jutalmazták, sőt érvényben volt a felderítői díj is.

Ennyit erről.

A borkészlet felvételének befejeztével a vezényeltek visszautaztak az állomás helyükre. Több kollégának viszont megmaradt a fejében mint szállóige, hogy Isten tévedhet de N. Lajos hadnagy nem. Volt azért olyan eset is, hogy N. Lajos parancsnok elvtárs is tévedett. Ha szóltak neki az természetesen nem tetszett Neki  de azért néha Ő is önkritikát gyakorolt és elismerte a tévedését.

Hát így zajlott le egy nagyobb vidéki Szakaszon egy borkészlet felvétel. Tehát sok munkát adott a pénzügyőröknek a bor minta a jövedék tárgya. A borkészlet kezeléssel kapcsolatban további érdekes, esetenként humoros régi történeteket lehetne feleleveníteni.

Köszönöm szépen Pista Bátyám, hogy megosztottad velem és rajtam keresztül a többi kollégával is ezt az érdekes kis szakmai visszaemlékezést és kívánok sok erőt, egészséget, még sok, a családod körében eltöltött éveket e mellé a nyolcvanhat mellé!

 

2014. június 23.

 

A riportot készítette:                                            Horváth Zoltán

                                                                        régiófelelős elnökségi tag


 

 

 Emlékezzünk!

(Megjelent: 2014. június 17.)

 

I. Száz éve

Történelmünk lényegtelen családi események összessége. Így alakul a cseppekből a tenger, családom, családjaink történései állnak össze nemzetünk történelmévé. Minden magyar család történetében gyászszalagot kell kötni az 1914. év emlékére.

Gondoljunk nagyapáinkra, akik elhitték, hogy mire a levelek lehullanak, győztesen térnek haza családjukhoz és dicsőséget hoznak hazájuknak. A „szerencsésebbek” rokkantan, láb nélkül, a mustárgáztól (yperit) roncsolt tüdővel tértek vissza, mások haza sem érkeztek. A háború borzalmaitól megrettent Európa megesküdött: soha többé háborút!

És nem telt el 40 év ……

Tegyük mindezt félre és adózzunk nagy tisztelettel és gyermeki szeretettel mindazok emlékének, akik áldozataivá váltak az embertelen I. világháborúnak. Különös melegséggel gondoljunk 236 kollégánkra, akik nevét a Mátyás utcai laktanya épületének falán három márványtábla őrzi. Elődeink voltak, akik hivatásukat odahagyva fegyvert fogtak - és fegyver által vesztették életüket.

Mi késői utódok (akik szintén átéltünk egy-két nehéz történelmi helyzetet) letesszük az emlékezés soha nem hervadó virágait egykori kollegáink emléktáblája elé.

 

II. Ötven éve

1964. júniusában megszűnt két szervezet: a Pénzügyőrség és a Vámőrség. Akkor őrmester voltam és a Keleti pályaudvaron működő (15. sz.) vámhivatal beosztottja. Aki a piramisnak olyan alacsony építőköve, mit sem törődik a csúcsokon történő változásokkal. Később, végig gondolva, azt hiszem, az egyesítés előkészítetlen volt, bizonyítja, hogy még az összevont szervezet neve is „Pénzügy-és Vámőrség”-ről, hamarosan a közelmúltig (és ma is) ismert „Vám-és Pénzügyőrség”-re változott. Az idő – az e néven töltött több mint 45 év – azt bizonyítja, a kezdeti egyéni sérelmek ellenére is, szükség volt az új szervezet létrehozására.

Hosszú évek (évtizedek?) alatt, sok-sok átalakítás után sikerült egységes testületet létrehozni, ahol a többség szívvel lélekkel fáradozott feladatai teljesítésén. Néha úgy éreztük, hobbiból, mert az anyagi elismerés nem volt arányban sem a munka mennyiségével sem minőségével.

Aztán ez is történelem lett.

Nekünk, mint az utolsó átélőknek, kötelességünk, legalább az ilyen kerek évfordulókon néhány szóval, megemlékezni róla.   

Az "Emlékezzünk!"-et lejegyezte: Tánczos Imre


 

 

 Volt egyszer egy Újváry Dénes

(Megjelent: 2014. május 16.)

 

Dénest nem ismertem személyesen. Csak egy név volt ő, a sok név közül, az ügyiratok halmazában. Pénzügyőri munkáimnál sok ügyiraton láttam a nevét, ahol ő előadóként szerepelt. A VPOP-ról lejött jó néhány ügyirat különböző témákban és esetekben, ahol a neve baloldalon szerepelt előadó Újváry Dénes püőr szds. 

2004-ben nyugdíjba kerültem a Vám-és Pénzügyőrségtől és a következő évben, 2005-ben beléptem a Vám-és Pénzügyőrség nyugdíjasainak Fővárosi Klubjába, valamint a VPOP klubba.

Ekkor még nem ismertük egymást. Dénes a VPOP klub tagja volt már akkor jó tízegynéhány éve. Nem lehetett nem észrevenni, amikor minden egyes klubnapon minden alkalommal felszólalt, volt, amikor több alkalommal is. Ő szervezte a klub kulturális programjait, előadókat hívott meg. Egyszer klubnapon odamentem hozzá és beszélgetni kezdtem vele. A következő klubnapon már egymás mellett ültünk és ezután minden klubnapon így volt. Dénes foglalta a helyemet, sőt még az autóbusz kirándulásokon is egymás mellett ültünk. Nagyon jó barátok lettünk.

Aztán egy érdekes fordulattal még jobban összeforrtunk, de ezt előbb egy kicsit ki kell bogozni. Párhuzamosan két dolog ment egymás mellett. Az egyik  Dénes időnként említette a VPOP klubban, hogy megy a Széchenyi-társaságba. Én ezt akkor még nem tudtam hova tenni. A másik dolog pedig az volt, amikor Pap Zsolt barátom az SZÖBT elnöke sokszor mondta nekem és hívott miért nem jövök el minden hónap második hétfőjén a Széchenyi-társaságba.  / SZÖBT= Széchenyi Öregdiákok Baráti Társasága / 

Egyszer elmentem és Dénes is ott volt! Eleinte nem tudott hova tenni, csak amikor Pap Zsolt ugyancsak bizonygatta, hogy tényleg a Széchenyi István Gimnáziumba jártam én is, és ott is érettségiztem, akkor oszlott el benne minden kétely. Ezután ha lehet mondani duplán jól meg voltunk, mert nemcsak pénzügyőrök voltunk mind a ketten, hanem még egy gimnáziumba is jártunk, ami így derült ki.

Természete és stílusa talán kicsit különc volt, viszont ő és a róla alkotott kép mégis egységes  kerek egésszé formálta.

Nagyon sok tervvel, sok jó elképzeléssel akarta volna még hőn szeretett pénzügyőr kollégáit szolgálni, amit nagy szeretettel és örömmel végzett.

Tervei közt szerepelt egy nagyon nagy volumenű munka a Vám-és Pénzügyőrség történetéről szóló könyv, amit szerinte ez idáig még senki sem tett meg, nem készült még ilyen könyv. Ez nemcsak terve volt, hiszen időnként be-bejárt a Széchenyi Könyvtárba anyagot gyűjteni, tehát már készült, íródott a nagy mű.

Korát meghazudtoló olyan vitalitással bírt, hogy halálhíre olyan hihetetlen volt, mint derült égből a villámcsapás.

Dénest nagyon önzetlen, segítőkész embernek ismertem meg, aki a közösségért élt, szívesen dolgozott érte, szervezte a programokat. Nekem nemegyszer elmondta, hogy nagyon szereti a vám-és pénzügyőrséget, a klubokban levő kollégáit, ez az élete. Azt hiszem, elmondhatom, hogy olyan meghatározó eleme volt a VPOP klubnak, hogy távoztával gyökeresen megváltozott minden. A klub élete, hangulata más lett azóta. Hiányoznak az általa megszervezett programok, mert nincsenek a klubnapokon a tőle megszokott előadások, programok … mert nincsen Újváry Dénes!

Valójában mégis, mert velünk van, a szívünkben! 

És milyen a sors? Dénes, ha telefonon keresztül is, de ismerte apámat, aki előtte november 4-én távozott az élők sorából. Dénes pedig pontosan rá egy hónapra december 4-én!

Dénes halála egy kicsit jelképes is. Szerette a Vám-és Pénzügyőrséget, nem akarta elveszíteni, nem akart ahhoz az újhoz tartozni, ami már nem az önálló Vám-és Pénzügyőrség.

Zelenka István, VPOP klub


 

Régi, szép emlékek

(Megjelent: 2014. május 15.)

 

Ha van foci, legyen kézi(labda) is

A Pénzügyőrségnél a 70-es, 80-as években jól szereplő amatőr kézilabda-csapat működött. A képeken látható ismerősök és nem ismerősök napközben eleget tettek a pénzügyőri kötelezettségeknek, este, meg a hétvégeken hírnevet szereztek maguknak és a Vám-és Pénzügyőrségi amatőr kézilabda sportnak. A képeken lévők ismerősként néznek szembe velünk, Kardics, Balkai, Sarkadi, Szőllősi, Ódor, .... Jó lenne ismételten a pályán látni Őket, legalább egy kocogósra vett csatáig.

 

Kispályások voltak a „ Ferihegyi vámosok”

De csak az "amatőr kispályás fociban". A szolgálat az más volt, de a foci is, mert ezek az összecsapások (a képen a Határőrséggel), a szabadidő hasznos (vagy nem) eltöltése volt. Gondolom, hogy ezzel egyetért a képen látható csapat volt csapatkapitánya is (mintha Sárosi Gyula Urat ismerném fel). Talán Ő többet tudna mesélni a 1980-as években megörökített eseményről.


 

Vám- és Pénzügyőr Iskola, népszerűbb nevén VPI

A képen egy „Alapfokú tanfolyam” (lassan, lassan ez az elnevezés is elfelejtődik) hallgatói láthatóak. Azt mondták nekem, hogy jó és példás volt ez az 1969-es tanfolyam. Biztosan, mert a tanfolyam egy - két hallgatója a Vám-és Pénzügyőrség testületének elismert munkatársaiként, vezetői beosztásokból vonulhattak nyugállományba. No és az oktatói gárda: mi mindenről tudnának mesélni az 1969–es eseményekről. Várjuk a „meséket”!


 

Vajon hány felsőfokú tablót lehetne még fellelni?

Hogy ezt megtudjuk, tehetnénk erre egy kísérletet, de ehhez az érdekeltek partnersége is szükséges lenne. A jelen tablókép 1986. évből való és hogy - hogy (mintha kötelező lett volna?), mindenki elmondhatta azt, hogy „sikeres vizsgát tettem". Mi így tudjuk, igen, ilyen is volt!

Az oktatói kar balról, jobbra (zöld mezőben): Dr. Garamvölgyi Károly, Gercsák Imre, Dr. Balogh György, Dr. Faragó Ambrus, Tánczos Imre.

A tanfolyamhallgatók névsora (beküldte: SZOBOTA Gyula):



 

 

Különleges. Gondoltuk volna?

Az itt látható „ügyirat” 1951. évből való. Ez az ügyirat sem járta végig a levéltári utat, de nem baj, mert így megtudhatjuk azt, hogy 1951-ben a feladó (lásd a fejrovatot) 302 pénzügyőri szervnek továbbított nyomtatványokat. Hát igen. Magyarországon akkortájt (a jegyzék szerint) 302 + (?) pénzügyőri szerv működött. Képzeljük el a továbbítást: akkor még minden „kézi vezérléssel” működött!

Különleges: Az, hogy a testületi szerv neve helyett szám szerepelt biztonsági okokból történt. Az ellenség nem tudhatta meg, hol van annak a székhelye. (A dátumot azonban nem kódolták!)

 


 

Megjegyzés: a bemutatott képeket, az iratot, az azokkal kapcsolatos tájékoztatást Kardics Antal nyugdíjas társunktól kaptuk. Kedves Anti! Köszönjük szépen! (a szerk.)

Szöveg: netyem


 

 

RETRO ÉVEK – IGY ÉLTÜNK

 (idézet a PÉNZÜGYŐR 1997. májusi különkiadásából)

(Honlapon megjelent: 2014. május 09.)

 

„Több mint négymillió forint segélyekre

A Vám-és Pénzügyőrség Nyugdíjas Alapítvány Kuratóriuma már öt éve foglalkozik a nyugállományú testületi tagok – és özvegyek – segélyezésével. Munkáját a saját maga által kialakított ügyrend szerint végzi. Általában negyedévente ülésezik, de ha szükséges, gyakrabban is. Egy- egy alkalommal átlagban 30 – 40 kérelmet bírálnak el. A mérlegelésnél elsőrendű szempont a szociális rászorultság, a havi nyugdíj összege, az egy főre eső jövedelem, az egészségi állapot, az életkor, stb.

Az alapítvány öt éve ötmillió forinttal „indult”, azóta a kamatokkal, valamint a szponzorok adományaival a tőke 6,2 millióra emelkedett. Az eddig eltelt mintegy öt év alatt közel 1000 kérelem került elbírálásra, átlagosan 4000 forintot kapnak az érintettek. Eddig négymillió forint segélyt fizettünk ki.

A múlt év őszétől a nyugdíjas egyesület képviseletében a kuratórium ülésein véleményezési joggal magam is részt veszek. Volt alkalmam így meggyőződni arról, hogy a kuratórium tagjai milyen felelősséggel, alapossággal, minden körülményre figyelemmel bírálnak el minden egyes kérelmet. Azokra a kérelmekre pedig amelyeket egyesületünk klubjai véleményeznek, külön gondot fordítanak, a javaslatokat messzemenően figyelembe veszik.

Molnár Ferenc”

Visszaemlékeztető: Varga Imre


 

 

 AZ 1997. ÉVI TALÁLKOZÓ PROGRAMJA

 (Megjelent: 2014. május 07.)

 

A pénzügyőr nyugdíjasok ötödik, jubileumi találkozóját a Vám- és Pénzügyőrség Szociális-, Kulturális és Sportközpontja, a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjas Egyesületével közösen rendezi meg. A hagyományokhoz híven a május 31-én 10 órakor kezdődő eseményre, a pasaréti sportklubban kerül sor. A rendezők reggel 9 órától várják a vendégeket üdítővel, kávéval, pogácsával és sok szeretettel. A pénzügyőr zenekar fél 10-től szórakoztatja a meghívottakat.

A 10 órakor kezdődő találkozón Dr. Szente Gyula az Egyesület elnöke köszönti a résztvevőket, majd Arnold Mihály altábornagy úr, országos parancsnok a testület megalakulásáról, az elmúlt 130 év történetéről beszél.

Göncz Árpád köztársasági elnök úr a közelmúltban testületi zászlót adományozott, amelyre Dr. Terpitkó András nyugállományú vezérőrnagy a nyugdíjasok nevében szalagot köt.

A kórus és a zenekar közös hangversenyére dél körül kerül sor, majd  az ebédet követően magyar nóták és dalok csendülnek fel, a pénzügyőr zenekar gondoskodik a talpalávalóról. Mindenkinek jó szórakozást.

                                                                                 

Visszaemlékeztető: Varga Imre


 

 Négy kép, négy focicsapat

(Ez is már csak a múltról szól! Első megjelenés: 2014. március 11.)

(Harmadik kiegészítés frissítve: 2014. április 30.)

 

Kovács Lászlótól (Budapesti Pénzügyőr Klub) kaptam egy újabb focis képet. Erről mindent tudni lehet. A kép a MALÉV Sporttelepén készült a pénzügyőr csapatról 1979-ben, a MALÉV - Pénzügyőrség - Utasellátó labdarugó bajnokság egyik meccse előtt. A kép hitelesítve és bélyegzővel ellátva.


 

Úgy tudom, hogy sohasem játszottak egymás ellen, habár az első két képen látható játékosok pénzügyőrök (elnézést még vámosok). Hogy honnan és merre tartottak, sajnos van aki az égiekkel játssza már meccseit!  Az biztos, hogy 1976-ban a főváros kiválasztottjaiként a „pasaréti pályán” várták a meccs kezdetét (az első képen ott van Melegh Imre nyugdíjas társunk is, mint vezényelt erősítette a fővárosiakat). Ki ellen álltak ki? Valaki csak tudja! A képen látható és közöttünk lévő „élő legendák” biztosan!

Egy élő legendától, Tánczos Imrétől egy kis segítséget kaptunk a képhez:

Álló sor balról, jobbra: Horváth Gábor, Bodnár Bertalan, ?, Kiss István, Dr. Müller György, Csorba László.

Guggoló sor balról, jobbra: Dr. Benáth István?, Melegh Imre, ?, ?, Dr. Zólyom János.

 

És a második kép? Még rejtélyesebb, hiszen csak azt tudom, hogy az 1970-es években készült egy „Szob-Párkány (Sturovo/SK) magyar vám és colni - csehszlovák kollégák - közötti foci derbi előtt.

 

Kedves Olvasó! Amennyiben többet tudsz a két képről, az azokon megjelenített eseményekről, írd meg a Honlapunk számára. Köszönet érte!

Az utolsó két kép Melegh Imre tulajdona

 Szöveg: netyem

 A Pénzügyőr SE labdarugócsapata 1990 - 1991. PSE Sporttelep

 

 


 

 

Vám- és Pénzügyőr Iskola (régiesen: VPI),

oktatói kar

(Megjelent: 2014. április 17.)

 

A csatolt két darab kép a NAV NYOSZ Elnökének gyűjteményeiből kölcsönöztem. Köszönet értük. A honlapon már több hónapja szereplő „A múlt felidézése…..” felhívás - szerintem - azért íródott, hogy a múltunk emlékeinek  megőrzése érdekében keressük meg azokat a  lehetőségeket, melyek útján  a majdani vám-és pénzügyőrségi történetének feldolgozásához nyújthatunk segítséget, ezért is most bemutatásra javaslom ezt a két képet. A képen szereplők közül van, aki  talán  feledésbe is merült, az akkori arcok, a  nevek emlékezetünkből  lassan - lassan eltűnni látszanak.

Ne maradjon feledésben múltunk! Ez az egyik célom a képekkel, illetve az, hogy „hátha felébresztem az alvó” írástudókat (nem utolsó sorban, a képeken szereplőket) és – ismételten elolvasva a honlapon megtalálható felhívást, eleget tesznek az ötletet kitaláló elvárásának. Írhatnám azt is, hogy Tánczos Imrének, aki a cél érdekében már több éve „ostorozza a vám-és pénzügyőrség utolsónak mondott generációját”.  Nem elfelejteni, e felhívás az országban bárhol is élő pénzügyőröknek szól (hogy igaza van annak az „egyik” nyugdíjas társunknak, aki e-mailen megírta, hogy könnyű provokálni, mástól elvárni az aktivitást, nem tudom. De most is ez a célom, várom az általam gyakorolt és hasonló provokálást, hátha bővül majd a honlap tartalma is! Kritikát majd csak ez után).

Visszatérek a honlaphoz, olvasom a gyászhíreinket. Ezek a hírek sajnos arra jogosítanak, hogy elmondjam azt is, hogy a „múltbeli emlékek gyűjtése, a múlt felidézése „tekintetében, már késésben is érezhetjük magunkat!

(Megjegyzés: pedig már „mini magnó-felvevőnk (diktafon)„ is van, kölcsönbe kérhető!

Szöveg: netyem

Kép: ?

Csak fegyelmezetten, összekulcsolt kezekkel (vagy mégsem?)

Álló sor balról, jobbra: Juronics Péter, Jakab István, Dr. Horváth Rita, Dr. Balogh István.

Ülő sor balról, jobbra: Balkai Barnabás, Czikora András, Marjai Albert, Tánczos Imre, Kakuk Iván.

 

"Gyülekező a piros zászló vonalában, majd innen előre ...”

Balról, jobbra: Péntek Ernő, Csirmaz Tibor, Czikora András, Jakab István, Balkai Barnabás, Fodor Miklós, ?, ?.


 

  Ránk maradt

(Megjelent: 2014. március 12.)

 

Megörököltük, vagy mondhatnám úgy is, hogy már az örökségünknek a része!

Joó  Gábor a  „Pénzügyőrök lapja” újság (a Vám-és Pénzügyőrség) volt fotósa ránk hagyott dolgairól van szó. Fotósaként szolgálatban, meg azon kívül is sokan álltak, álltunk neki „pózt”. Hogy miért és hogyan jutott az eszembe Gabi és a fotózás?  

A válasz  nekem egyszerű: Gábor „irodája, műterme” régebben a IX. Mátyás u. Pénzügyőr Laktanya egyik alagsori helyisége volt. Ez a helyiség időközben többször is gazdát cserélt. Az egyik ilyen csere alkalmával költözött be a volt „műterembe” Nagy Zoltán úr, aki jelenleg a Mátyás utcai Pénzügyőr Étteremet vezeti (a régiek így nevezik). Ő találta meg a fényképekkel teli dobozt. Zoli egyik találkozásunkkor ezt megemlítette és elmesélte a megtalálás történetét, valamint mondta, hogy nagyon sok ismerős, élő és az életből már eltávozott pénzügyőr van a képeken és ezzel átadta, hogy hátha tudjátok használni. Nem dobhattam ki!

Így a sokunk által ismert volt kollégánk Joó Gabi, akarva, akaratlanul hagyta ránk a fényképekkel teli dobozát. Már nem tudott, vagy már nem volt ideje mit kezdeni ezzel a dobozzal? Mindegyik képet Ő készítette-e? Ezeket sohasem fogjuk megtudni.

A NAV NYOSZ Szövetsége nevében a fényképeket tartalmazó dobozt átvettem azzal az elhatározással, hogy jó lenne pár képet kiválogatni, azokat nagyobbra átmásolni és a soron következő „házi kiállításunkon” bemutatni. Minderre kevéske anyagi támogatásra lenne szükség. Meglesz-e, vagy talán érdektelen a képeken rögzítetett múlt? Vajon a tervezett akciómhoz lesz-e további támogatóm? Kérdezhetik továbbá, hogy érdemes-e ezzel bajlódnom? Talán. Várom a támogatók jelentkezését!

1. kép

 

2. a), 2. b) kép

(balról jobbra: Juhász György, Géczy Attila, Turai Jenő)

 

3. a), 3. b) kép

 

4. a), 4. b) kép

 

A honlap kapacitására is figyelemmel a fellelt képekből csak egy párat csatoltam irományomhoz. Kevés képről tudjuk, hogy hol és mikor készült, ki látható rajta.

Tisztelt Olvasó! Van a képeken ismerőse? Ha igen, akkor írd meg!

Egyébként a képek „ömlesztve” megtekinthetőek a NAV NYOSZ irodájában (keddi és pénteki napokon 9 órától, 14 óráig).

(netyem)


 

 Az emlékek tengerében

(Beküldve: 2014. február 25.)

 

A világmindenséghez képest az emberi élet egy apró pont, egy villanás, de aki megéli, annak a mindenség. Az élet II. félidejének vége felé már csak visszatekintés a múltba. Itt tartok én is.

A múlt évszázad első felében(!) 1927-ben születtem, s majd lettem pénzügyőr 1948 nyarán az Újhegyi úti iskola udvarán, ahol dr. Kolozs István vezérfelügyelő kezébe tettük le az esküt, vettük fel az egyenruhát, mintegy háromszázan.

Harminchat évig szolgáltam becsülettel a Testület kötelékében. Jászberény, Szolnok, Központi Vámigazgatóság, Fővárosi Parancsnokság, Pénzügyminisztérium Országos Parancsnokság voltak az állomások. Próbapénzügyőrként indultam, és lépdeltem a ranglétrán az ezredesig, majd országos parancsnok helyettes lettem. A VPOP-n a külkeresekedelmi áruforgalmi, a szeszjövedéki és a gazdasági osztályokat felügyeltem. Az évek során több nehéz feladat megoldásában ténykedtem: a két szervezet összevonása, a katonai rendfokozatra való áttérés, a brüsszeli nomentklaturához történő csatlakozás stb., stb.

Az országos parancsnokság a PM épületében volt elhelyezve, ez sokszor előny volt, nemegyszer hátrány. A szakfelügyeletet ellátó miniszterhelyettesek közül dr. Vincze Imre úrhoz kötnek őszinte, emberi emlékek. Dr. Faluvégi Lajos miniszter kemény követelményeket támasztott, de büszke is volt a tárca fegyveres testületére. Kedvelte a Pénzügyőr Zenekar tevékenységét, nemzetközi elismertségét.

 

     

 

E sorok keretei nem adnak lehetőséget, hogy a harminchat év minden történését papírra vessem. 1984-ben vonultam nyugállományba. A szekrényem még őrzi az utolsó egyenruhám, derékszíjam, de már csak emlékek… Szép emlékek. Ezúton is hálával gondolok dr. Terpitkó András verzérőrnagy úrra, kinek hosszú évekig voltam a titkára, továbbá dr. Tihanyi Sándorra, Gercsák Imrére, Szalóki Lajosra, Fehér Sándorra, Szabadkai Pálra, továbbá a vidéki bajtársakra, dr. Remák Gézára, Felvinczy Ernőre, Répás Tiborra és a többiekre.

Nem tudhatom, mikor jön meg a SAS-behívó az égi vámhivatalhoz, de talán van még egy-két őszi szüret és szarvasbőgés a Bükk-fennsíkon a számomra is.

Egyre jobban érzem a mindennapi élet terheit, feleségem tavalyi halála gyógyíthatatlan sebet ejtett testemen, lelkemen, hatvanhárom évi házasélet után rettenetesen nehéz nélküle. A nyugdíjas barátaim és gyermekeim segítenek mindenben, de ez a felejtéshez kevés.

Ezúton is köszönetet mondok volt országos parancsnokunknak, dr. Nagy János altábornagy úrnak, dr. Veres János pénzügyminiszternek, hogy tábornoki előléptetésre javasoltak a Köztársaság Elnökénél (2007 januárjában).

Nagyon nehéz befejezni e gondolatokat, de muszáj. Kívánok a testület aktív dolgozóinak sikeres tevékenységet, sok sikert. A nyugdíjas bajtársaimnak, barátaimnak jó egészséget, hosszú életet.

 

Őszinte üdvözlettel

Szabó Sándor

nyugalmazott pénzügyőr dandártábornok


 

Szoó Kapitány

 

Szoó Imre pénzügyőr főhadnagyot 1982. január 1-jét követően az 1. számú Vámhivatal első megalakulásánál ismertem meg, aki innentől kezdve parancsnokhelyettesként szolgált, egészen hirtelen bekövetkezett haláláig, 1989. október 25-éig.

Szoó Imre – alias Szoó Kapitány – 1982. január 1-ig a IX. kerületi Vám-és Pénzügyőri Szakasz parancsnoka volt. Az 1. számú Vámhivatal megalakulásakor hozta magával a IX. kerületi Szakasz állományából, többek között Tóth Dezsőt, Pálfi Lajost – Lujót -, Dalnoki Tamást, Fábics Istvánt, Balatoni Karcsit, a teljesség igénye nélkül csak néhány kollégát említve. Közülük sajnos Tóth Dezső, Dalnoki Tomi és Fábics Pista sem él már.

Különben az új 1. számú Vámhivatal a VII-VIII-XIV-XVI. kerületi, a IX-XVII, valamint a XVIII- XIX- XX és a X. kerületi Vám-és Pénzügyőri Szakaszokból alakult meg.      

Szoó Kapitány - így emlegették a testületnél - szakmailag nagyon jól felkészült, tudását tekintve régen vámhivatal parancsnok lehetett volna, de mivel nem volt párttag, így ennek híján nem nevezték ki. Hogy ilyen beceneve volt, azért szerintem jelent valamit és nem is keveset. Kollégái, beosztottjai szerették. Hogy szerették, ezt az is bizonyította, hogy temetésén nagyon sokan részt vettek. Akik az 1. számú Vámhivatalnál dolgoztak, vagy más vámhivatalban, a Fővárosi Parancsnokságon, vagy a VPOP-n, azok mind eljöttek. Az 1. számú Vámhivatal akkori parancsnoka Szűcs Gyula százados kérte a hivatal állományát, hogy lehetőleg mindenki úgy szervezze a szolgálatát - a járőröket is beleértve -, hogy el tudjon jönni. Erre a felkérésre nem lett volna szükség, hiszen rengetegen megjelentek a temetésén.  

Szoó Kapitány – nagyon szigorú főnök volt. Jó néhány esetben, amikor kiderült, hogy a kolléga nem ment el egy kamiont vámkezelni, másnap reggel az irodájába hívatta, fenéken billentette, jól leszidta és utána kötelezte a feladata elvégzésére. Ezeket leszámítva beosztottjai mellett kiállt és megvédte őket. Ha egy cég reklamált nála, nem hitte azt el, amit ők állítottak, hanem meghallgatta a pénzügyőr verzióját is és utána döntött.   

Következetes, szigorú, emberséges, igazságos, ezek mind igaz állítások. Amikor halála napján a Vámhivatalhoz közeledvén – ami akkor a VIII. kerületi Auróra utcában volt – láttam, hogy fekete zászló leng az épületen. Akkor még nem sejtettem, hogy kiért tették ki, csak akkor, amikor beléptem a hivatalba. Síri csend fogadott, elmentem az irodája előtt, az ajtaja nyitva volt – mint mindig -, bepillantottam, a széke viszont üres volt – ilyenkor javában a szemléket szokta szortírozni - és nagy ürességet éreztem. A lénye, az emlékek még sokáig betöltötték azt az irodát.

Tavaly a novemberi VPOP klubnapunk előtt, Simon Sándorné Mártival, Csík Bálinttal meglátogattuk Szoó Kapitány sírját. Ez Bálint kérésére történt, aki sajnos nem tudva a temetés időpontjáról - akkor ő már a szobi vámhivatalnál dolgozott -, nem tudott részt venni rajta, pedig szeretett volna, hiszen ő is sokat tanult a Kapitánytól, míg az 1. számú Vámhivatlanál dolgozott. Sajnos a sírja nagyon nem hozzáillő állapotban van. A fejfa kitörve, rajta két dátum: 1934—1989.  

                                                                      Zelenka István, VPOP klub


 

Volt egyszer egy Gépjárműtelep is

 

1973. szeptember 16-án szereltem fel a testülethez, az akkor-Vám-és Pénzügyőri Gépjárműtelep- néven működő objektumba.

Édesapám javaslata volt, mivel Közlekedésgépész technikusi érettségim volt és a telepet szakmailag és műszakilag is fejleszteni akarták, így az akkori parancsnok – Varga László őrnagy – örömmel vette a jelentkezésemet. Két évvel később okleveles gépjármű technikusi vizsgát tettem. A testület gépjármű állományát mi javítottuk és szervízeltük, mígnem 1983 júniusában íróasztal mellett hozott felsőbb javaslatra és döntésre felszámolták, megszüntették. a telepet. A Magyar Rádió garázsához társult be a személyi és gépjárműállomány garazsírozni, javítani és szervízelni. Volt, akit nyugdíjaztak, másokat kiléptettek, vagy felajánlottak másik munkakört a testületen belül. Ettől kezdve sokszorosát költötték minden járműre, de évekig senkinek nem szúrt szemet, hogy korábban a Gépjárműtelepen rentábilisan, a Magyar Rádiónál havonta kifizetett összegek töredékéért javítottuk a járműveket. Ekkor már a harmadik parancsnok vezette a telepet.

A testületnél eltöltött szolgálati éveim alatt itt éreztem magam a legjobban, mert a szakmámban és a végzettségem szerinti munkakörben dolgozhattam, amit később már soha sehol sem méltányoltak és ismertek el.

Mellékelek egy fotót is, ami 1975-ben készült a Gépjárműtelep fejlesztése bemutatásaként, és a Pénzügyőr Lapban jelent meg, Joó Gábor fotója. A képeken szereplő személyek: Molnár László esztergályos, Molnár Zoltán, szerelő, Gajdos Endre szerelő, Kiss Géza János autóvillamossági szerelő, és jómagam szerelő. Egyébként mindenki mindenes volt, akkor és azt végeztük, amit kellett.

Bircsák Adorján, nyugállományú pénzügyőr zászlós,

budapesti, VPOP klub

 

A képen Molnár Zoltán és Bircsák Adorján látható

Fotó: Joó Gábor

 

 

Asztali nézet