MENÜ

 

Szívvel, szusszal, hangulattal

 

December 12-én is megtelt a Kis Róza étterem, a Dunakanyar Pénzügyőr Klub évzáró összejövetelén, melyre a fővárosi klub tagságából – a hely korlátozott befogadóképessége miatt – limitált létszámmal vehettek részt.

 

Szabó Józsefné klubvezető újítást vitt a programba, ugyanis a vonattal érkezőknek nem kellett Szobon helyi távolsági járatra szállni, külön busz szállította a csoportot Márianosztrára. Az étteremben terített asztal, kis lélekmelegítő és falatnyi reggeli várt bennünket, majd elkirándultunk a szlovák területen lévő Szalkára. A „főtér” bő választékú, de nem túl szolid árakkal kecsegtető női butikjának, illetve Coop áruházának szemrevételezése után az amúgy elég barátságtalan időben jobbnak láttuk, ha fedél alatt folytatjuk a mulatságot.

 

Volt is benne részünk, mert a Kis Rózában újra terített asztal és rend fogadott, majd az ebédet megelőzően Gampe Tibor szerkesztésében igazán vidám, szórakoztató összeállítás hallgatói, illetve résztvevői lehettek a jelen lévők.

Grósz Sándor állandó DJ-nk egész nap hol diszkrét háttér-, hol retró tánczenét játszott és énekelt, így a vendégeknek hamar kedvük kerekedett a táncra. Az igazán ízletes ebédet követően hamarosan következett a tombola sorsolás, hiszen meglátva az ajándék-hegyeket, mindenki azon izgult, reggelig is itt leszünk, ha ezt mind ki fogják sorsolni. No, ezt a problémát csak tudni kell kinek a kezébe adni – Faragóné Klári és Kazincziné Jutka – amúgy szolgálatias rugalmassággal, hanggal és ide-oda gyaloglással bírva, flottul bonyolították az akciót. Mindenkinek bőségesen jutott nyeremény, jómagam kicsit el is szégyelltem magam, mert megint többet kaptam, mint adtam. Pedig igyekeztem hozzájárulni is a bulihoz. A tombolatárgyak gyönyörű csomagolásban, értékes belső tartalommal vártak gazdáikra, de a legnagyobb ovációt Kazinczi Jutka házi készítésű lekvárjai kapták. (Részemről legalábbis.) A nyári napsugár által érlelt ízek, érett gyümölcsök, és a szeretet, amellyel készítette, felajánlotta értékessé tették ajándékát. Ugyancsak híresek a Dunakanyar aranykezű asszonyai számtalan sütijükről, melyekkel szintén rogyásig rakták az asztalt. Büszkék lehettek magatokra hölgyek, pénzt, energiát nem sajnálva az előkészületekre, vendéglátásra.

 

Már erősen estébe, azaz korai sötétségbe hajlott az idő, mikor szedelőzködni kezdtünk. A Dunakanyar – jó híréhez méltón – elbúcsúztatta a 2019-es esztendőt, szívvel, szeretettel készültek és fogadták a társaság minden tagját, szusszal jól bírták a táncot és mulatságot, ennek következtében jó hangulattal zártuk a napot, és tértünk haza. Kinek-kinek csendjét otthon már az ablakpárkányon kitartóan kopogó eső törte meg.

 

Köszönjük az együttlétet, kedves klubtársak, jövőre folytatjuk!

ue

 

Vidra András videóklipjei ⇒

 

 

Asztali nézet