MENÜ

 

Ismételten a szabadban piknikeztünk!

 

Az év elején elkészített program tervezetben felvettük a tavaszi „Budakeszi- Makkosmária réti (Lásd a cikk után) önköltséges piknik” tervét. Így már csak az időjárás és részvevők létszáma tett bennünket aggályoskodóvá.  Felesleges volt minden, mert a kis nyugdíjas csapatunk a mai napon 2018. április 25.-én, gyönyörű tavasz - nyári időbe és 34 fővel (NAV NYOSZ fővárosi és Dunakanyar pénzügyőr klubok tagságának krémje) a Széll Kálmán térről a 21.-es busszal indult el, majd gyalog a rövidke kis erdei túrára. Mint mindig, - mint az előző 8 - 10 túránkhoz hasonlóan - most is Gampe Tibor volt a gyalogos túrázók vezetője, a napi program egyik szervezője. A „ghs” (katonai kifejezés) Csík István volt, ő gondoskodott az ellátás előkészítéséről (vásárlás, elősütögetés, stb.), ami nem volt más, mint a szalonna- és kolbász sütögetése, no és a „leöblíteni” való sem maradhatott otthon.

Napos, felhőtlen, tehát gyönyörű időben, talán kissé levegő szomjasan, de nyugdíjas hévvel érkezett meg társaságunk az előterített asztalhoz, ahol a füstölgő tűzhelyen mindenki hozzáláthatott ebédjének készítéséhez. Tombolt a jó hangulat volt, aki a százéves fák alatt az árnyékot kereste, volt aki a napozást helyezte előnyben, nosztalgiáztunk, örültünk a rég nem látott (eljött Balassáné is) nyugdíjas társainknak. A beszéd fonalát többször a következő program felé terelgettük. Tervezgettünk.

És egyszer csak az erdő énekes madarait próbálta háttérbe szorítani a dalos kedvű Kazincziné Judit, akinek vezetésével nótára fakadtak a nyugdíjas torkok. Úgy du. két óra tájban a társaság szedelőzködni kezdett. Volt, aki az ismert úton Budakeszi felé indult hazafelé, volt, aki a két kilométeres erdei utat helyezte előnyben. Sokan azzal köszöntek el, hogy megdicsérték a szervezőket, az étkeket és itókákat.

„Jó volt minden, legközelebb ugyan itt, vagy máshol (?), de ne maradjanak el az ilyenfajta programok!” mondogatták, és ezekkel a szavakkal váltunk el.

Én ígérem, az őszi kirándulásunk sem lesz ennél rosszabb.

Kép és szöveg: netyem

Képekből videó: csíkb

 

A Budakeszi- Makkosmária rétről és a kegytemplomról

 

A rét nyugati szélén találjuk meg a Makkosmária-i Angyalok királynéja kegytemplomot. 

A  Székesfehérvári egyházmegye egyik búcsújáróhelye. Makkosmária Budakeszi délkeleti településrésze, mindössze néhány házból, gazdasági épületből és a híres barokk stílusú kegytemplomból áll, mely az 1730-as években épült.

A hiteles történet szerint 1731-ben e szélén  Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, mikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után vásárolt egy a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt és a képet az útszéli tölgyfára helyezte.

A szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék, majd kis kápolnát építettek a szentkép fölé, melyet a közelben élő két remete gondozott.

A népszerű zarándokhelyen  Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.

A Trinitárius szerzetesrend, „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyért.

A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét, valamint a szentképet.

Miután II. József császár 1784-ben a Fogolykiváltók Rendjét is feloszlatta, a virágzásnak indult Mária-kegyhelyet is bezárták és a kegyképet, valamint a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba szállították.

 A háború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni és meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.

Az 1964-ben felújított templomot jelenleg a Domonkos-rend működteti.

A háborús idők elmúltával a kegytemplomban továbbra is a „foglyokért" imádkoznak, a kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért.

(NM)

 

 

 

 

 

Asztali nézet