MENÜ

 

 

„A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé.” (Harsányi Zsolt)

 

1964 óta minden évben megünneplik a magyar költészet napját. E jeles megemlékezést egyik legnagyobb költőnk, József Attila, születésnapjának évfordulóján tartjuk: április 11-én. Érdekesség, hogy a magyar irodalom egy másik neves alkotója, Márai Sándor is ezen a napon született 1900-ban. Ebből az alkalommból az ország számos pontján tartanak irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat és versenyeket, melyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt.

Mi is tisztelegjünk ....

 

Rímek, morák és hangzatok 

 

Lágy hangokból álló szavak markolnak szívbe,

Így hozzák a poétákat a költeményfalók hírbe.

Romantikus hangulatot ontó szavak bűvölnek,

Isten nevében íródva senki fiát sem gyűlölnek.

Keresik a harmóniát a nyelveken és lelkeken át,

Aranyba fonják a Boldogság sejlő ködfátyolát. 

 

Legendákat tart életben szájakon át a lakosság,

Írisz színeiben fürdőzik a fantázia és a képi világ.

Rabigát ostoroz a kemény ritmus a záró részben,

Illemet félretéve támad, mint a mennykő az égen.

Küldetése új forradalmi föllángolást ösztönözni,

Alaphangját remekül adta a Reformkorban Petőfi. 

 

Leálorcáz minden fonákságot veretes stílusával,

Íjként lődözve a poénokat a mesteri regulákkal.

Rejtett fogalmakat tár föl, amit a hatalom bujtat;

Ideált döfve a torkának, amitől felbőszülve fujtat.

Költő, igric, regős, verstakács és a hadipacsirta,

Akként formálja a Hitet, miként a helyzet kívánja.

 

Pesterzsébet, 2018. március 29.

Vágh Vajk

 

 

Varró Dániel: EMAIL


Hát el vagyok egészen andalodva, 
és gyönge szívem, ímé, reszketeg, 
mióta éjjelente, hajnalonta 
veled titokban ímélezgetek. 

Nem kell megszólítás, se semmi cécó, 
és az se baj, ha nincsen ékezet, 
csak kebelembe vésődjék e négy szó, 
hogy: Önnek új levele érkezett! 

Az egész világ egy linkgyűjtemény, 
az emberek, a tárgyak benne linkek, 
bárhova kattintok, te tűnsz elém, 
te vagy felvillanó websiteja mindnek. 

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum. 
Föltettem háttérnek a képedet, 
s míg körülöttünk szikrázik a chat room, 
látlak, miközben vakon gépelek. 

Hiába nem láttalak még, az embert, 
ha minden betűd mégis eleven, 
ha érezlek, mint kisujjam az entert... 
Van nulladik látásra szerelem?

Beküldte: Pataki Sándorné Éva

 

 

Asztali nézet