MENÜ

 

A tavasz második napja,

kirándulás Kalocsán és Kiskunhalason

 

A tavasz második napján március 21-én (a tavaszi napéjegyenlőség napja 2012-2102 között márc. 20.) indult a pécsi adósok és vámosok csapata Kalocsára. A kirándulás szervezésekor helyi időjósaink 21 fokot jósoltak, ami be is igazolódott. Reggel 6 fok, napközben 15 fok, ami 21 fokot tesz ki. Panaszra semmi okunk nem volt hiszen gyönyörűen sütött a nap, igazi kiránduló idő, no meg a napindító reggeli pálinka se hiányzott.

 

Kalocsáról nekem eddig, elsősorban a paprika, másodsorban a kalocsai hímzés (varrottas) jutott eszembe, de nem gondoltam a történelemre, pedig…

A városba érve első utunk az Érseki Kastély Múzeumba vezetett, ahol megcsodálhattuk Szt. István ereklyetartó mellszobrát, valamint a kincstár más látnivalóit.

Kalocsa történetében már szerepe volt István királyunknak, hiszen az ő támogatásával 1002-ben jött létre országunk második érseksége, ahová az őt megkoronázó Astrikot tette érseké, és mint egyházmegyei központ azóta is jogfolytonos. Irányítása alá tartozik még a szegedi és a pécsi püspökség is.

Megismerhettük több érsek életútját. Így a Nagyboldogasszony Érseki Főszékesegyház építésében közreműködő Csáky Imre, Patachich Gábor, Csáky Miklós és Klobusiczky Ferenc, valamint a restaurációban és a régészeti feltárásokban szerepet játszó Dr. Bábel Balázs érsek jelentőségéről esett szó.

Itt néztük meg a kalocsai születésű, de 1956 után évtizedeken át Rómában élő és alkotó Prekopp Péter (1919- 2003) pap-festőművész munkáit, valamint Szekeres Erzsébet textilművész alkotásait.

A jelenlegi barokk székesegyház 1774-ben épült, de egy 1795. évi villámcsapást követően a templom stílusától eltérő klasszicista rézsisakokkal állították helyre. Impozáns méretű, csarnoktemplom túldíszítettségével elkápráztat. Orgonáját a pécsi  Angster József készítette. Az ablakok kiváló megvilágítást nyújtanak. A színes ablaküvegeket Zsellér Gyula készítette, magyar szenteket ábrázolnak. Megnéztük a sekrestyét és az érseki kriptát is.

Az érseki palota könyvtártermében Patachich Ádám magánkönyvtárának különleges köteteit láthattuk.

Ha Kalocsa, akkor paprika. A Paprika múzeumban megismerkedhettünk a paprika feldolgozás múltjával és jelenével. Megtudhattuk, hogy a paprika a burgonyafélék családjába tartozik, dél-amerikai származású, de az édes változata magyar nemesítésnek köszönhető. Kezdetben főúri kertek dísznövénye volt.

A múzeumi séta után a sétáló utcán folytattuk a napot, megnéztük az érseket ábrázoló szobrokat és a 48-as emlékművet.

 

Kalocsa után Kiskunhalasra mentünk, hogy megcsodáljuk a halasi csipkét és bepillantást nyerjünk a készítésébe. Létrejötte Dékáni Árpád helyi gimnáziumi rajztanár nevéhez fűződik. Az ő terveit valósította meg Markovics Mária csipkevarró rendkívül magas művészi színvonalon. Megjelenése 1902-re tehető, amikor a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán bemutatták első darabjaikat. 1935 óta a halasi csipke védjegye a három egymáson keresztbe fektetett hal, amely minden csipkén megtalálható. 2010 óta a Magyar Szellemi Kulturális Örökség része, 2014-től pedig hungarikum. A halasi csipkében harmonikusan egyesül a népi díszítőkincs a szecesszió motívum-és kompozíciós gazdagságával. Minden darabja egyedi, 100 % kézimunkával, leheletvékony cérnával és tűvel készül. Egy-egy nagyobb terítő elkészítése 2-3 ezer munkaórát is igénybe vesz. A csipkevarró technika generációról generációra száll. Magas művészi színvonala miatt vetélytársa lett a velencei és a brüsszeli csipkének. Szépségének és egyediségének köszönhetően gyorsan berobbant a világ csipkéi közzé.

Meglátogattunk még Halason egy faluházat is, de ez nem volt ránk nagy hatással.

 

Tartalmas napunk volt, sok élménnyel és tudással lettünk gazdagabbak, bár azért nem fért bele minden az egy napba, hiszen kimaradt a kalocsai varrottas a halasi szélmalom, no meg a hajósi bor. Sebaj, lesz miért visszamenni.

                                                                      Katona Erika, Pécs

 

Az út képes beszámolóját Fischer Péter készítette ⇒

 

 

Asztali nézet