MENÜ

 

 

"Tonomár Pista vagyok Komáromból, TI-52-03 rendszámmal futó régi autó. 

Gyerekkoromat a komáromi Pénzügyőr Laktanyában töltöttem, mert ott laktunk. Apukám nyugdíjazásáig a pénzügyőrség állományába tartozott. Ő volt először tagja a helyi, akkor még nem NAV Nyugdíjas Klubnak, majd halála után anyukám vette át a helyét. Mikor már Ő is megöregedett - ma 91 éves - én mint tiszteletbeli, vagy nem is tudom, hogy mondják tagja lettem a Klubnak. Szerencsére számítanak rám a verseim, vagy az időnkénti főzéseim kapcsán. Szeretem és ismerem a társaságot.

Megismerkedés alkalmából, két verset küldök szeretettel. Bizonytalankodtam, hogy melyik legyen az, most hirtelen ezek jöttek elő."

 

UTAZÁS EMÍLIÁVAL

/unokámnak/

 

NÉZZ AZ ÉGRE

JAJ DE SZÉP

EZ A MESSZI

MESSZI KÉK.

 

OTT EGY FELHŐ

RÁÜLÜNK

ÁLMAINKBA

REPÜLÜNK.

 

SUHAN VELÜNK

VISSZANÉZVE

CSODA-TÁJNAK

ÖRÜLÜNK.

 

RÁCSODÁLUNK

MINDENSÉGRE

HEGYRE, VÖLGYRE

VÍZESÉSRE.

 

FOLYÓSZALAG

KANYARGÁSRA

ERDŐFOLTRA

SOK-SOK HÁZRA

VIRÁGOS RÉT

BAZSAJGÁSRA.

 

S HA ELEGET

LÁTTUNK MÁR

VISSZAJÖVÜNK

NEMSOKÁRA

MAMA, APA, VÁR.

 

 

 

MONDÓKA

 

Édesem, kedvesem,

Szólj nekem

Szép szívem,

Énekes

Pacsirtám,

Drága kis madárkám.

Mondd csak el,

hogy mi bánt

Mondd, hogy

Mit szeretnél

Mondd, hogy nem is oly rég

Még engem szerettél.

Mondd ha bántottalak,

Mondd s szabad

lehetnél.

Mondd el mi változott,

Hogy ide jutottál.

Mondd, hogy rabnő voltál

Kalitkába zárva,

Sok-sok szeretettel

Övezve is árva.

Mondd, hogy soha

Senki, senki sem

Figyelt fel rabmadár 

Szavára. 

Tegnap csilingeltél,

Néma lettél mára.

Asztali nézet