MENÜ

 

Nyírségi vendéglátás

 

Talán a tavalyi, jól sikerült országos főzőverseny régiós elődöntője adta az ötletet. Itt, szülőföldjén, az egykor Bihar vármegyéhez tartozó Nyíradonyban szervezte meg Nagy Gyula régiófelelős ugyanis az I. Navos Regionális Nyugdíjas Találkozó elnevezésű nagyszabású összejövetelt, amelyre Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyéből várt kollégákat, eltöltendő egy tartalmas, szép napot egymás társaságában.

 

Miután az utolsó értekezleten Gyula meghívta a Szövetség egész elnökségét erre az eseményre, egy kisebb budapesti delegáció el is autózott a helyszínre dr. Kaizinger Tibor elnök vezetésével. Ott aztán meglepetésünkre találkoztunk a Pécsről érkezett Barics Ferenccel, akit a közelmúltban újonnan megválasztottunk a dél-dunántúli régió vezetőjévé.

 

A profi szervezést jelzi a rendezvény vendéglistáján szereplő – és részt vevő -Tasó László országgyűlési képviselő, Nyíregyházáról Kazsuk Attila megyei igazgató és Soltész József Károly pénzügyőr ezredes, igazgatóhelyettes, Debrecenből Veres László megyei adó- és vámhivatali igazgató.

 

Egymás után érkeztek a meghívottak Záhonyból, Nyíregyházáról, Debrecenből, és örömünkre még a távoli Szolnokról is befutottak a nyugdíjas pénzügyőrök egy mikrobusszal. Kiszállva az autóból, igencsak megdöbbentünk az árnyas akácerdő megtépázott fáinak látványától. Előző nap hatalmas vihar tombolt a vidéken, a fák, mint fogpiszkálók, derékban kettétörve, vagy tövestől kifordulva a földből! Gyuláék csodát műveltek, ahogy kitisztították és biztonságossá tették a területet mire a vendégsereg megérkezett!

 

Végül mindenki befutott, a wellcome drink gyanánt felsorakoztatott eper-, alma-, szilva-, vagy szőlőpálinkából kedvünkre válogathattunk. Előállt egy autóbusz, amelyre a nyolcvan vendégből úgy  negyvenhat fel is fért, a többiek autókba, mikrobuszokba ültek. Irány a Gúthi Erdészet. Mindig is kedveltem a Nyírséget, ligetes, árnyas útjait, enyhén dimbes-dombos felszínét. De, eddig csak autóból láttam leginkább. Most olyan helyre vitt el minket Gyula, „amely az Alföld legnagyobb kiterjedésű összefüggő, zárt gyöngyvirágos tölgyesét és a Nyírség egyik legszebb és legnagyobb fatömegét adó akácállományát foglalja magában”. Ez a Gúthi erdőtömb. Nagyra értékelem Gyulának azt a törekvését, hogy Kelet-Magyarország értékeit megismertesse, népszerűsítse.

 

Már a járművekből kitekintve láttuk a vihar pusztításának nyomait itt is. Mégis, amikor elindultunk  a Guthkeled nemzetség Árpád-kori templomának romjához, a Pusztatemplomhoz, lenyűgözött bennünket a természet fensége, az ózóndús levegő. Érdeklődéssel hallgattuk Erdeiné Margó előadását a helyszín, a templom történetéről, a romjaiban is megőrzött kitűnő akusztikai adottságáról, amely érdemessé tenné a jövőben koncert helyszínné emelni az erdő közepén álló, egyelőre romos épületet. Varázserejű földsugárzás, titkos, föld alatti alagútrendszer, föld alól előkerülő kincsek legendája teszi még misztikusabbá a templomromot.

 

Újabb helyszínen, az erdőgazdaság és vadászati központ bázisán tudtunk meg sok érdekességet a területről Duffla Ferenc igazgatótól. A dámszarvasokat úgy telepítették ide sok évvel ezelőtt, meghonosodtak, s ma, a világ díjazott trófeái közül az első három innen származik. Kellemes séta következett a gyönyörű környezetben, amelynek végén a fafeldolgozás során előkészített, letisztított rönkök sokaságát tekinthettük meg. A röpke túra miatt elhangzó sóhajokra a válasz „Ez csak bemelegítés a máriapócsi zarándoklathoz, mindjárt kezdjük is!”

 

A buszból, menet közben néztük meg és fotóztuk a Zsuzsi mozdonyt, árválkodó jelképét az egykor itt közlekedő, személy- és teherforgalmat lebonyolító erdei kisvasútnak, amelynek ma már sínpárját sem találjuk, legalábbis a gúti erdőben. 1977-ben szüntették meg a Zsuzsi Erdei Vasutat, sok tanyasi és falusi ember egyetlen közlekedési eszközét, hogy terményeikkel bejussanak Debrecen piacaira. Ennek is betudható, hogy az itt élő emberek lassacskán feladták életmódjukat, és beköltöztek a panelba...

 

Mire felcihelődtünk a buszba, sokan kellőképpen elfáradtak, megéheztek, s szemük előtt már a beharangozott babgulyás lebegett. Távollétünk alatt serény munka folyt az EU-parkban. A debreceni Kiss Sándor, illetve a három kukta - Szabóné Ádám Éva, Nagyné Piroska, Sinkáné Kiss Irénke - közreműködésével elkészített csülkös babgulyás már illatozott a hatalmas üstben, amikor az éhes társaság megérkezett. Hamarosan bizonyos élelmes személyek már ott rágcsálták a cupákos csontokat, nem sokat hagyva az egyre erőszakosabb legyeknek. A szorgalmas kukták átminősítették magukat felszolgálónak, s mindenkinek az asztalához vitték a nagyon-nagyon ízletes csülkös babgulyást, a finom kenyeret (miért nem sütnek Budapesten is ilyen jót?), majd desszertnek fülöpi rétest kínáltak. Vendéglátás terén is verhetetlen Nagy Gyula: jó ebédhez szólt a nóta. Szünet nélkül, órákon át játszott nekünk a mindent tudó, fáradhatatlan Koszta Barna muzsikus, akinek zenéjére többen táncra perdültek.

 

Nem maradt el az anekdotázás sem, alapfokús tanfolyamtársak, ha találkoznak... Meg, ha nem ismerünk meg valakit, akinek a lakásában is jártunk már... Eljött közénk a két legidősebb klubvezető, Borsi Béla Záhonyból, Irinyi István Nyíregyházáról. Béla csodaszép, új fényképezőgéppel a nyakában kereste a fotótémát. Az adóügyis hölgyek is szép számmal jelentek meg a találkozón. Mindenki nagyon jól érezte magát.

 

Hát, ez jól sikerült! - írta Gyula a facebook-oldalára. Ez azért így túl szerényen hangzik. Mindenféle jelzővel kiegészíthetjük: hihetetlenül, fantasztikusan, elképesztően jól sikerült! Kívánjuk, hogy majd a II. Navos Regionális Nyugdíjas Találkozó is hasonlóan sikeres legyen! Óriási szervezés volt, Gyula szívét-lelkét beleadta, csodálat és köszönet érte.

Gados Júlia

 

 

Asztali nézet