MENÜ

 

Garam-völgyi életerő

 

Rákaptunk a Felvidékre. A tavalyi kettő után most harmadik alkalommal is észak felé vettük utunkat Csík Bálint és Netye Misi összeszokott szervező-páros irányításával. Esztergom-Párkánynál átlépve határt a Garam folyó mentén ismerkedtünk történelmünk egy szeletével.

 

A török hódoltság idején vájták ki azokat a barlanglakásokat Borfő falucskában, amelyek a házak mögötti sziklafalban adtak menedéket a lakosságnak. Ma a Lévai Barsi Múzeum kihelyezett tárlataként mutatják be a látogatóknak.

 

Tavalyi útjaink során (Vöröskő, Kékkő) épségben maradt várakban gyönyörködhettünk. Ez az élmény elmaradt Léva vára esetében. Rongálták, felégették, szétrobbantották az évszázadok során. Török, labanc tört rá a középkorban, de még Rákóczy katonái is felrobbantották a lőszerraktárt, nehogy labancok kezére kerüljön a muníció. Ma már csak a romjai láthatók. Első ismert tulajdonosa Csák Máté volt. 1558-ban Dobó István megkapta királyi adományként a lévai uradalmat és a lévai várkapitányi tisztet (1552-ben védte meg Eger várát kétezer fős seregével!) Csodálatosképpen az ő kastélya, a kapitányi épület túlélt minden harcot. Még emléktáblája is van!

 

E „felvezető” után következtek a lélekemelő élmények. Míg eddig a múlt tárgyiasult világában nézelődtünk, a délutánunk a jelenről és a biztató jövőről is szólt. Két elhivatott magyar férfiút ismerhettünk meg, akik feleségük támogatását maguk mellett tudhatják, gyermekeik pedig aktív résztvevői a család tevékenységének. A megmaradni, túlélni akarás példaképei ők.

 

Először egy borászat vendégei voltunk. Szinte mindenki vett már részt borkóstolón, de olyan nedűt még nem nagyon ittunk, amely vegyszermentesen készült, és alapanyaga nem feltétlenül szőlő, hanem egyéb gyümölcs, akár zöldség is lehet. Zselízen, festői domboldalon, borpince fölött áll a szálláshellyel is rendelkező épület, ahol Palík Lászó és felesége, Klára asszony tájékoztatta a hallgatóságot. A családi vállalkozás Biocentrum néven alakult 2006-ban, s az Alsó-Garam mente természet adta lehetőségeivel élve növénytermesztéssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozik. Bort és pálinkát, aszalt gyümölcsöket, különleges lekvárokat készítenek.

 

Palík László az ökogazdálkodás elindítója a Felvidéken. A Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének felvidéki alapítótagja és alelnöke. BIOPRODUKT néven magántermelők és szövetkezetek helyi csoportját hozta létre Zselízen 2011-ben. A csoport programjában előadások, biogazda tanfolyamok szerepelnek, és működtetnek egy bemutató biokertet is. A Palík Pincészet borai rangos borversenyek díjait nyerik sorra. 2014-ben a Sárközy Péter Emlékérem kitüntetettje, amivel a felvidéki biomozgalom és ökogazdálkodás területén végzett kimagasló, példamutató tevékenységét méltányolták.

 

Munkásságuk lényegét hitelesen, lelkesedéssel és elhivatottsággal adta elő vendéglátónk. Boldogság volt hallani! Mint elmondta, az ő borászatuk kicsinek számít, de nem is a mennyiségre, hanem a minőségre törekednek. A pincében két korty erejéig megkóstolhatták a kíváncsiak a szalmabort is, mint rendkívül különleges italt (isteni finom, picit emlékeztet a tokaji aszúra!) Felkínált különleges boraik közül a cigánymeggyből készült óriási sikert aratott, csoportunk fel is vásárolta az elénk tett készletet. Kíváncsiak vagyunk a bodzaborra is, amely most a hűtőben várja sorsa beteljesedését...

 

Utunkat folytatva megálltunk a szintén Zselízben álló Eszterházy-kastélynál, amelynek szebb napjaiban gyakori vendége volt Franz Schubert zeneszerző, akit gyengéd szálak fűztek a család egyik leányához. Ennek köszönhetők remek négykezes, zongorára írt darabjai. Férfiúi és művészi lelemény egykor... Sajnos, a kastély rémes állapotban van, most kezdtek hozzá a restauráláshoz, az ablakok egy részét már kicserélték - műanyag keretesre. Viszont a kastélyparkban álló 30 méter magas, csodálatosan szép és méltóságteljes tölgyfa matuzsálem minden figyelmünket magára vonta. Hatan átölelve értük csak körül a törzsét! A fáma szerint már Mátyás király is megpihent alatta.

 

Nem kevésbé ámultunk az Esztergomtól 26 km-re lévő kis falucska, Oroszka (nomen est omen) nevezetessége, a fegyvermester és fegyverrestaurátor ifj. Zsákovics László magántulajdonában lévő gyűjtemény láttán, aki főleg második világháborús katonai tárgyakat gyűjt már tízéves kora óta. Valami hihetetlen mennyiségű német, magyar és orosz eredetű harci eszköz, egyenruházat, fénykép, katonai jármű (a harckocsit is beleértve) fér el a kétszintes, 900 négyzetméteres pajtában és a fedett udvaron. Minden gondosan csoportosítva tárlókban és vitrinekben elrendezve, vagy lehetőleg üvegfal mögé helyezve. Felirat nem is szükséges, hiszen a „múzeumigazgató” maga kíséri végig a látogatókat, gazdag, rendkívül érdekes és részletes magyarázattal kísérve a tárlatvezetést, beleszőve a feltárások és kutatások során szerzett személyes élményeit is. Hogy mi volt az egyik motivációja ehhez a szenvedélyhez? A négy páncélos és a kutya című lengyel filmsorozat a hetvenes évekből! S persze, a falu határában zajlott kegyetlen, II. világháborús csatának, amelyben a Szent László Hadosztály is részt vett, folyamatosan előkerülő ereklyéi.

 

Fontos küldetésének tekinti a hadisírok gondozását, bármely félről legyen is szó. Nézete szerint minden katonát megillet a végső tisztesség, nyugodjon akár szülőföldjétől távol. Nemzetközi kapcsolatokat ápol ennek előmozdításáért. A múzeumban kialakított, háborús pillanatképeket megörökítő enteriőrökkel nem sokkolni akarja a látogatókat, hanem figyelmeztetni, hogy a háború micsoda szenvedéseket okoz, és azon legyünk, hogy ezt elkerülje (és végre befejezze!) a világ.

 

No, azért László ennek ellenére a fiúkat-férfiakat vonzó hadijátékokról nem mondott le: a háza közelében kialakított hadszíntéren minden év augusztusában nagy érdeklődéssel kísért hadi bemutatót tartanak hagyományőrző társaságok részvételével. Fiai segítik, követik küldetéses édesapjukat nemes életcélja megvalósításában, a gyűjtemény bemutatását már az idősebbik is odaadással végzi. Lenyűgöző találkozás volt!

 

Köszönjük Bálintnak és Misinek ezt a nagyon különleges napot, a Fővárosi Pénzügyőr Klub első félévének méltó lezárását a nyári vakáció előtt!

Cikk: Gados Júlia

Fotók: Bogschützné Gados Júlia, Bogschütz-Tóth Virág, Bozányné Nemes Rita,

Csík istván, Untener Erika, Vidra András

 

 

Asztali nézet