MENÜ

 

„ÉLETHOSSZIG ALKOTVA 2016.” KIÁLLÍTÁS

 

Szinte napra pontosan három éve, 2013. március 25-én nyitottuk meg az „Élethosszig alkotva” kiállítást. Akkor is köszönetet mondva a kiállítóknak és a kiállítást létrehozó segítők széles körének.

És most az elvégzett munka örömével, ismét megnyitóra kerül sor.

Ismét köszönetet mondok elsősorban az alkotóknak, akik meghallották kérésünket és megértették, hogy meg kell magunkat mutatni, hogy a nyugdíjas nem csak az évek múlásán sopánkodik, hanem képes csodás alkotásokra is.

A szervezésben sokat dolgozott Bozányné Nemes Rita, majdnem azt mondtam „segített nekem” pedig valójában én segítettem neki.

És a kiállítás végleges formába öntése Kovács Emese jó ízlését, valamint finom, halk szavú irányítását dicséri.

Mellettük köszönetet mondok a KEKI-nek azért, hogy helyet kaptunk itt és ezt a mai ünnepi megnyitót rendkívüli időben megrendezhettük.

Annak idején, 2013. márciusában, felvetődött a lehetőség, hogy később (a tervek szerint két év múlva) ismét megrendezzük, reményeink szerint az akkori 16-nál nagyobb alkotói létszámmal. Az akkoriak közül most mindössze öten szerepelnek. A két évből két nap híján három lett, de most végre itt vagyunk, előttünk az „ÉLETHOSSZIG ALKOTVA 2016” kiállítás, már többnyire ismerjük is.

Mégis, tudom, csak néhányunk számára izgalmas, hogyan született, és mi várható a kiállítás jövőjével kapcsolatban.

Először, tanulságként egy kis statisztika.

Összesen 22 kiállító küldött be tárgyakat, vagyis 22 személy és a Nógrád megyei adóigazgatási klub tagjai munkáikból egy kis kollekciót.

16 kolleganőnk és 6 kollegánk vette a fáradtságot, és hozta el művét. Azt, hogy „hozta el” szó szerint kell érteni, mert valamennyien saját maguk hozták Ostorosról és Pécsről, egyaránt. Pribenszki Marika megkísérelte, a korábbihoz hasonlóan, a megyei igazgatóságon keresztül eljuttatni a Mátyás utcába, de mikor néhány nappal később érdeklődött még megtalálni sem volt könnyű, így ő is személyesen hozta el. De egy alkotót ilyen semmiség nem hozhat zavarba.

Meg kell mondani, hogy a legtöbb alkotó sokkal több anyagot hozott, mint ahányat kiállíthattunk.

Ha valaki azt hiányolja, hogy nincs zsűri, senki nem dönti el, hogy melyik a legszebb, legérdekesebb, legmunkaigényesebb tárgy, azzal indokolhatom, hogy nem lehet összehasonlítani Kaspárné Németh Éva „amigurimu figuráit” Fogarasiné László Éva „bonsai”-jaival. De találhattam volna más, ennyire eltérő műveket.

Úgy gondoltuk, a nézők döntsék el, mi tetszik a legjobban, vegyék fel a kapcsolatot az alkotóval, próbálják meg utánozni, vagy tökéletesíteni az alkotásokat.

Még visszatérve a statisztikához. Szövetségünk tagsága valamivel több, mint 2 000 fő, a 22 kiállító ennek egy ezreléke (beleszámítva azt a négy „járadékos”t is, akik nyugdíjasok ugyan de kívülállók). Ha pedig azt nézzük, hogy a 46 klubból 12-t érintett meg ez a lehetőség, a kép cseppet sem vidámabb.

Vagy a kommunikációval van hiba (ezt nem hiszem, mert „a Mi lapunkban” és a „Honlapon” is többször megjelent az elnökség felhívása), vagy valahol másutt. Az is beszédes, hogy a Pécsi Adóigazgatási Klubból 3, a Dunakanyar Pénzügyőr Klubból 4 pályázó jelentkezett.

A kiállításról magáról.

A technikai lehetőségek a három évvel ezelőttihez megváltoztak, ma már nem kellett folyton elgörbülő szögeket verni a falba, hiszen modern kiállító rendszer létesült. Ez azonban nem könnyítette meg a munkánkat, mert a kézimunkák jelentős része esetében terjedelménél, vagy jellegénél fogva nem használhattuk. Sokkal több vitrinre lett volna szükség, ezek hiányában, sajnos a kézimunkákat csak a mai napon, a megnyitó idejére tudjuk bemutatni.

A kiállítás jövőjéről néhány elképzelés.

Szeretném, ha két, és nem három év múlva az elnökség nevében ismét megnyithatna valaki, valószínűleg nem én, egy hasonló, talán teljesebb kiállítást. Azt is szeretném, ha megtalálnánk a módját, hogy a kézimunkák kiállítását a festményektől, fotóktól elkülönített időben szervezhetnénk meg. Ahogy a nyugdíjas társadalom elnőisedik, fokozatosan több kézimunkára számíthatunk.

Mielőtt bemutatom a kiállított tárgyak alkotóit, köszönetet mondok az alkotóknak, akiknek Czikora András a NAV NYOSZ elnöke személyre szóló emléklapot, míg a szervezők hölgytagjainak egy - egy csokor virágot ad át. Ők nevezetesen: Kovács Emese - NAV KEKI, Bozányné Nemes Rita - NAV NYOSZ, Bogschützné Gados Júlia - NAV NYOSZ, míg az egyszem férfi segítő - Burger János Mátyás utcai gondnok - részére, pedig egy üveg bort.

Köszönöm szépen!

 

Lássuk a kiállítók bemutatkozását és műveit »»»»

 

 

Az előkészületeket és a megnyitót megörökítette: Bircsák Adorján

 

 

 

Asztali nézet