MENÜ

 

Éljen és virágozzék

a mi emlékfánk!

 

 

2018. április 18-án 10-11 óra között gyülekeztek a NAV NYOSZ Fővárosi Pénzügyőr Klub tagjai az Apaji Tavaszváró Nyugdíjas Egyesület közösségi házában. A házi gazdák pálinkával, finom reggelivel és jóízű beszélgetéssel fogadtak minket. 

Az Apaji Arany János Általános Iskola tanulói az óraközi szünetben az út mellől megbűvölve hallgatták a Pénzügyőr Zenekar Fúvós Ötösének műsorát. A járókelők is lépést váltottak a Bevonulási induló és az azt követő Polka hangjaira. 

Az összegyűlt nyugdíjasok a 2008. április 10-én ültetett emlékfájuk 10. „születésnapját” ünnepelték. 

A szűk körű megemlékezést az Egyesület vezetője Molnár Erzsike nyitotta meg, hivatkozott ebben arra, hogy a közös munka spontánul kezdődött, fontosabb stációi az emlékfa ültetése és 2012-ben az Együttműködési Megállapodás hivatalos aláírása. Valójában az évente néhány, részben Apajon, részben Budapesten lezajló találkozóban testesül meg. 

A Pénzügyőr Klub szószolója megállapította, hogy a fa ültetésekor a gyökere melletti üvegben elhelyezett levél másolatán mintegy 60 név szerepel, most talán harmincan vagyunk jelen. Sokan betegek, nehezen mozdulnak ki a lakásukból, néhányan azonban elhaláloztak, példa erre Bandi tegnapi temetése. Felállással adóztunk ez emléküknek. 

A tíz év alatt a két szervezet kapcsolata néha lazább, máskor szorosabb volt, a kölcsönös megbecsülés azonban állandónak tekinthető. A tavaszváró Egyesület tagjai szívesen jöttek hozzánk, többnyire sikerült, néha fárasztó, de érdekes programot biztosítani számukra, mi örömmel jöttünk meghívásukra, az itteni tiszta levegőt, őszinte szeretetüket, Tincsike és csapata főztjének igazi házias ízeit élvezni. (Sors nagy igazságtalansága, hogy bár ők traktálták a zenekar tagjait, játékukat nem hallgathatták meg.)  A megemlékezés végén, megegyeztünk abban, hogy 2028. áprilisában ismét felköszöntjük emlékfánkat. 

Ezután a klubházhoz sétáltunk, míg az étkezés utolsó simításai folytak a Nappal kergetőztünk, ki-ki az árnyékot, más a napsütést kereste. 

Az ebéd ezer finom ízű (csigatésztás) lakodalmi tyúklevessel kezdődött, tyúk pörkölttel és galuskával folytatódott, amihez hajszálvékonyra szelt káposztasalátát kaptunk. Sajnos zenészeinket családi kötelezettségük ekkor elszólította, így a meglepetést elmulasztották. Pedig volt bőven. 

Az első a sok féle, otthon készített sütemény volt, aminek kóstolgatását receptcsere követte. Már elhittük, hogy ennyi volt a beharangozott meglepetés, amikor a „Boldog születésnapot” dallamára egy fát mintázó és égő „10” gyertyával behozták az igazi MEGLEPETÉST. Tincsi cukrászkodó (amatőr) lánya készítette a szakembereket is megszégyenítő csokoládétortát, igaz zöld levelek helyett fehér virágok voltak rajta, de ez így áprilisban még időszerű. 

Rendszerint vita követi a búcsúzást: „maradjatok még”, „mi a konyhai munkát még be sem fejeztük, most tudnánk egy kicsit beszélgetni”. 

 Az óramutató könyörtelenül halad, el kell indulnunk, így is hét óra lett mire hazaértünk. 

Hosszú, békésen eltöltött nap volt, a kölcsönös megbecsülést éreztük. Sajnálhatja az a néhány nyugdíjas társunk, aki – gondolom komoly ok miatt – nem jöhetett el. 

 

Szöveg: Tánczos Imre

Videó: Zelenka István 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Netye Mihály ⇓

Asztali nézet